Nőnap és anakronizmus...
(idézetek és válaszok egy cikkre*)
 

Utolsó frissítés: 2009.03.09. 9:22

„A férfiak keresték a pénzt, a nők pedig nevelték a gyermekeket és vezették a háztartást. Aztán valakik elkezdték harsogni, hogy nincs egyenjogúság a nemek között, és megbolondították a lányokat, asszonyokat, akik elhajították kezükből a fakanalat és férfi módjára beálltak dolgozni. Szerintem ezt azok találták ki, akik ugyanolyan munkáért kevesebb bért akartak fizetni.”

A nők egyenjogúságának kérdése a felvilágosodás korában merült fel először, amikor Mary Astell (1666-1731 ) leírta azokat a sorokat, hogy „Ha minden ember egyenlőnek születik, akkor miért van az, hogy a nők szolgának születnek?”(Serious Proposal to women 1694.) Ekkor vette kezdetét az a több évszázados küzdelem, amit a nők azért folytattak, hogy teljes jogú állampolgárokká váljanak. Ez a küzdelem, bár jogilag nagyjából befejeződött, még hosszú és fáradalmas út előtt áll. Számos előítélet és sztereotípia akadályozza, hogy az esélyegyenlőség eredményegyenlőséggel is járjon. Különösen így van ez Magyarországon, ahol a nők döntéshozatalban való részvétele Európában az utolsó helyen áll, csak Málta van utánunk.
 

„Nos, ezek után elkezdtek karriert építeni , ami legtöbb esetben nem használt a családnak.”

A világ legtöbb országában tudják, hogy a családnak nem az árt, ha a nő dolgozik. (Ha a család alatt az egymást segítő, egymás személyiségét tisztelő, gyermekeikért élő emberek sorsközösségét értjük, és nem azt, hogy a számítógépes analfabéta édesanya őrzi a radiátort és kikészíti a papucsot.)
 

„Kétségtelen, hogy a több pénz nagyobb fogyasztást eredményezett, ami jól jött azoknak, akik korábban emancipációt hirdetve munkába állították az asszonyokat.”

A nőket nem megbolondították vagy munkába állították. Ma Magyarországon a felsőfokú végzettséggel bíró állampolgároknak több mint a fele nő. Ők tudásukat, energiájukat a társadalom asztalára teszik. Mi lenne, ha őket arra ösztönöznék, hogy maradjanak otthon? Megjegyzem, hogy eszük ágában sem lenne, mert nem azért tanultak, nem azért beszélnek nyelveket, hogy visszatérjenek a fakanálhoz…
Nagyobb kárt okoznak a fogyasztást ösztönző, nőket felhasználó és megcélzó bárgyú reklámok.
 

„A férfiak nem házasodnak, mert feleségről és családról álmodnak, akik békés és boldog otthont teremtenek…”

A nők is békés, boldog otthonról álmodnak. Olyanról, amilyet Teilhard de Chardin teológus, jezsuita szerzetes (1881-1955) megírt arról a kapcsolatról, ahol a szerelem akkor jogosult, ha a másikat emeli.
A mai lányok is anyák, feleségek akarnak lenni, segítő társat szeretnének gyönyörű hármas szerepkörük betöltéséhez. A hivatás, az anyaság és a szerető társ egymást nem kizárja, hanem beteljesíti, de csak akkor, ha férfi és nő egymásban méltó társra talál.
 

"Közben egyre fogy a lakosság – kivéve azokat a népcsoportokat, amelyeknél megmaradt a korábbi család szerkezet.”

A nőket legnagyobb arányban az észak-európai országokban foglalkoztatják, ennek ellenére ott születik legtöbb gyermek, szemben a dél-európai országokkal, ahol a legtöbb nő marad otthon és ahol a legkevesebb gyermek születik. Az összefüggés tehát éppen fordított. Másrészt „…a kitsinosított elméjű Asszony gyermekéből könnyebb nagy embert faragni” (Pálóczi Horváth Ádám írta a XIII. század végén a nők képzése érdekében.) A cikkben hivatkozott korábbi családszerkezet nagyrészt nem eredményez magas színvonalon képzett adófizető állampolgárokat.
 

„Talán most lenne itt az ideje arra ösztönözni a lányokat, asszonyokat, hogy figyelmüket ismét arra fordítsák, amire csak ők képesek: az anyaságra és a család összetartására.”

Sok mindennek van ideje, de képzeljük el, hogyan roskadna össze a kb. másfél millió aktív adófizetőből élő magyar társadalom, ha a nők nem dolgoznának, és ha az ország kiművelt szürkeállományának több, mint a felét csak a család összetartására fordítaná. Megjegyzem arra nincs recept, hogy hogyan kell összetartani egy családot. Szerencsére az édesanyák többsége tudja.

Ideje lenne viszont minden nőnek megadni a lehetőséget, hogy életkorának megfelelően választott prioritása szerint betöltött szerepköréhez megkapja a kellő segítséget a párjától és az egész társadalomtól. Akkor születik és nevelődik több gyermek.

És nem is akármilyen.
 

Veszprém, 2009. március 7.                                                               Huszár Józsefné Júlia