A Szent Benedek hegy története
„Minden érkező vendéget úgy fogadjanak,
mint magát a Krisztust,
mert ő maga mondja majd egykor:
Idegen voltam, és befogadtatok engem.
mindenkinek adják meg a megfelelő tiszteletet,
de elsősorban a hitben testvéreinknek,
És a zarándokoknak”
(részlet Szent Benedek Regulájából,
a vendégek befogadásáról)
Szenet Benedek hegy 2004.9.14. 18-19 óra
Kevés olyan történelmi múltú város büszkélkedhet kulturális látnivalói mellett gazdag természeti nevezetességeivel is, mint Veszprém.
A Várfokról letekintve az északi óváros apró házai , a Séd kanyarulatok mentén kialakult, évszázadok alatt mesteri fokon működő iparágak emlékeit őrző ódon utcák mellett monumentálisan kiemelkedő dolomit sziklaegység uralja a látószöget, ami nekünk, veszprémieknek természetességénél fogva évszázados hagyományaival, történelmével, sajátosságával hozzátartozik mindennapi látképünkhöz.
Veszprém már a történelem előtti időkben is, az őskorban is lakott volt. Csak a Várhegy felől megközelíthető teteje természetes védelmi helyül kínálkozott az ősembernek, amit az itt talált neolit és bronzkori leletek bizonyítanak.
Ám városunk a népvándorlás kori kultúrák emlékeit is büszkén előtérbe állíthatja.
A kiugró dolomitszikla a történelem során jelentősen befolyásolta a városrészek kialakulását, illetve határt is szabott egy-egy településrész területi meghatározásához. Az un. szegek létrejöttében az Árpád korban domináns természeti határt jelentett.
A Benedek-hegy leírása, ábrázolása a középkori krónikák kedvelt témája volt. Nem véletlenül, hiszen szorosan hozzátartozott a Vár ábrázolásaihoz, utazók, vándorok előszeretettel számolnak be leírásaikban a dolomit sziklaegység páratlan szépségeiről.
A legelső leírásokat a XIII. században már krónikák regisztrálták, akkor Szent-Benedek sziklájaként emlegették. A hegy neve először 1240-ben fordul elő, bizonyára az itt megforduló Szent Benedek rendi hittérítők befolyása következtében. Egyes kutatások arra engednek következtetni, hogy a XIII. században a hegy tetején állott egy kis kápolna, amely Szent-Benedek tiszteletére volt felszentelve, s innen feltételezik a hegy elnevezését.
Ki is volt valójában Szent Benedek, akiről dolomit sasbércünk a nevét kapta?
Szent Benedek 1500 évvel ezelőtt élt szerzetesként , aki a bencés missziósok munkássága által ezer esztendeje beírta nevét hazánk történetébe is. El nem múló értékeit és érdemeit hangoztatta századunkban XIII.Pius pápa, aki Európa atyjának, majd VI. Pál pápa, aki Európa védőszentjének nevezte őt.
Szent Benedek műve, a Regula, amely a bencés életalakítás alapelveit tartalmazza, kiállta az idők próbáját. Nagy műve az volt, hogy egy zűrzavaros korban össze tudott kovácsolni egy közösséget, amelynek szívét Krisztus békéje és öröme töltötte el. Benedek saját korának társadalma és egyháza sok hasonlóságot mutat jelen hazai életkörülményeinkkel. Regulái, útmutatásai korunkra nemcsak a bencés szerzeteseknek, hanem minden keresztény embernek életszabályul szolgálhatnak.
A XVII. századi metszetek szerint török temető volt már a platóján, amelyet mély árok választott el a Várhegytől. A XVIII. században Nyakas János piarista tanár, valamint Bél Mátyás történetíró tollának jóvoltából is kaphatunk érdekes bemutatásokat.
Cholnoky Jenő jeles veszprémi geológus-tanár a Veszprém c. 1938-ban kiadott könyvében így mutatja be e dolomitegységet:
„A Buhim-völgy és a Jókai utca árka közt emelkedik a Vár kis keskeny fennsíkja, s ennek a nyúlványa a Szt. Benedek-hegy éles sziklataraja. Csak éppen az útnak van helye a tetején, egyébként ház építésére alkalmatlanul keskeny. A Vár magasabb felszínétől kis benyergelés választja el a Szent Flórián szobornál. A Szent Benedek-hegy valóságos látványosság. Nyugati oldala egészen függőleges, sőt, egy helyen túlhajló. Ez volt az öngyilkosok sziklája, innen vetették le magukat a szikla alatt lévő kis ház udvarára. A Ny-i oldal függőleges szikláinak felső részén jól lehet látni az eldolomitosodott márga vízszintes rétegeit. A Szent Benedek-hegy K-i oldala sokkal kevesebb szelet kap, azért valamivel lankásabb, nagy részben gyepes a lejtője, s a sziklák nem omlanak. Ezért a hegy lábánál olyan házikók vannak, amelyek bele vannak ásva a dolomitsziklákba.A hegy tetején végigvezető út fehérlik. Második harmadában áll az új kereszt. Ezt az ott volt, egyszerű mauzóleum helyére állították. A négyszögletes mauzóleumot sajnos néhány évvel ezelőtt lebontották.”
A török kori Veszprém leírásai sem nélkülözik beszámolni a hegy kultikus jelentőségét. Ma számunkra nehéz elképzelni, hogy ekkor a mintegy 30 m magas sziklás dolomithegy gyümölcsösként, legelőként, majd temetkezési helyül is szolgált. Ebben az időben a Benedek-hegyet még széles, mély árok választotta el a Várhegy sziklafalától és sáncaitól. A török tűzérek ostromaik alkalmával gyakran a Benedek - hegy tetejéről árasztották el tüzes, romboló ágyúgolyóikkal a Várat. 1679-es adat szerint a hegyoldal ÉNY-i részén állhatott a város hadiüzeme, ahol valószínűleg puskaport gyártottak .
A szakadékszerű árok azóta eltűnt, feltöltődött. A feltöltéshez az anyagot bőven szolgáltatták a rommá lőtt, ledöntött vagy felrobbantott bástyák, várfalak. A krónikák mégis mint temetkezési helyről tudósítanak. Véghely Dezső szerint itt valóban temetkezés történt, ide temették el 1680-ban Semptsey Ferenc nagyvázsonyi vicekapitányt, aki a török elleni harcokban esett el Berhida környékén.
Ács Mihály, devecseri prédikátor a temetésén szavalta el a következő verset:
„Végső szómat halljad, oh, szegény magyarság!
Ki csaknem olyan vagy, mint asszu, száraz ág.
Ellenség fegyvere, mert téged vágton vág,
Nipedet s véredet fogyasztja pogányság
...Somody Zsuzsánna kedves feleségem,
Véletlen halállal elfogya életem.
Nem szólhatok veled, kifolyt minden vérem,
Törökök küziben beüttetett fejem…
...Tigedet, azkivel sok űdökig éltem,
Jót, s gonoszt, azkivel nagy sokat szenvedtem,
Kérlek, hogy nagy szépen temettesd el testem,
Mert holtom után is lesz emlékezetem.”
Emellett olyan sírt is feltártak, amelyek női és leánygyermek csontvázát tartalmazta.
Még a XIX. sz. végén is fennállott azon kőemlék, amelyet a török elleni csatában elesett hősöknek állítottak.
1899. márciusában elkezdték a Benedek-hegy befásítását. 300 db fenyőt ültettek, s öntözés céljára vízvezetéket vezettek fel a hegyre, ami az akkori technikai viszonyoknak megfelelően példaértékűen működött. A hegy két része között lévő mélyedést feltöltotték, majd fával is beültették.
A frissen befásított Benedek-hegyen a fásítások ellenére továbbra is birkalegeltetés folyt. (Sajnos folyamatosan olyan ember legeltetett ott, akinek éppen az ottani rend fenntartásáról kellett volna gondoskodnia.)
Geológiai történetét, érdekességeit Laczkó Dezső térképezte fel a XX. század elején a Város Szépítő Egylettel karöltve. Itt végzett munkálatai során feltárult a hegy ősrégészeti múltja is, amely során arra a következtetésre jutott, hogy a dolomitszikla tetején egy négyszögletes csúcsalakú tornyocska állt, zömök kőkereszttel.
Az ásatás befejeztével 1903-ban a hegy platójáról eltűnt a rom, s helyére 1904-ben a Veszprémi Káptalan kőkeresztet állíttatott „A Székeskáptalan 1904” felirattal.
(Korábbi felírata: C/apitolum W/eszpremiensis 1904.)
A kereszt éppen az idén ünnepli felállításának 100 éves évfordulóját.
A hegy feljárója mellett állt egy 1788-ban Zsolnay Dávid által a nagy veszprémi tűzvész emlékére felállított, a vár felé tekintő Flórián szobor is, amely sokáig meghatározta a hegyfeljáró látképét. Ez idő után a sziklát kellemes sétánnyá, pihenőhellyé alakították ki, padokat helyeztek el, ahonnan megpihenve gyönyörködhetett a vándor a már akkor is csodálatos, történelmi múltú városunk körpanorámájában.
1909 áprilisában a Városi Szépítő Egyesület ismét fásítási programot kezdeményezett a sziklák beültetésére. Újbóli befásításra szükség volt, a fák mellé az oldalas helyeken bokrost létesítettek, így a sűrűbb növényzet az elképzelések szerint a nap szárító melege ellen védőül fog szolgálni, s remélhető, hogy idővel a még viszonylag mindig kopár hegynek teljes „parkírosítása” sikerül.
1911 áprilisában újra a városi közgyűlés napirendjére került a Benedek-hegy rendezése, amely során nemcsak a platón lévő sétányt és a keresztet frissítik fel, hanem a hegy alatti utcákat is rendezik, s új utat nyitnak a keleti oldal alatt.
A Tobak utca rendezési tervét 1914-ben a mérnöki hivatal már régen elkészítette, a munkához viszont nem foghattak hozzá, mert a városban nem lehetett dinamitot kapni. A város közvetlenül a gyártól rendelte meg, így a sziklák robbantását idővel elkezdhették. A felrobbantott sziklákból ciklopfal készült a Séd vadvízárka felől, s az utca 6 méterre lett kiszélesítve.
1918-as hírek szerint, miszerint a befásított hegyen a cserjékben és a fiatal facsemetékben - csupán tudatlanságból - gyerekek folyamatosan elég sok kárt okoztak, javaslat született a lépcsőfeljáró mellé egy kisméretű rács alkalmazására, amely megvédené a fákat a rongálóktól, valamint a sétány mentén néhány, a ritka növényzetet bemutató ismertető tábla kerülne felállításra.
1937-ben a Credo-ban vetődött fel az a nemes gondolat, hogy Veszprémben Kálváriát kellene építeni. Ez az ötlet dr. Saly Gézától származik. 1939-ben a bizottság helyszíni bejárást végzett, amely során a tervezett építkezések 1942-ben elkezdődhetnek.
1941-ben elkészült a Kálvária 1-2. statiojának tervrajza és modellje. Ez megoldaná a Benedek-hegy erkölcsvédelmi helyzetét. Madarassy Valter szobrászművész terveit elfogadták, az építkezések a 1941 tavasza folyamán elindulnának.
1942-ben az elkezdett munkálatok következtében távolították el a feljárólépcsőket és a Flórián szobrot, ami az akkori tervek szerint a Szeminárium alatti sziklapárkányon kapott volna elhelyezést. A kitárult feljárati részt tardosgerecsei márvánnyal kívánták díszíteni. Ennek a hátoldalán állna az első, csaknem 2 m magas statio, a Krisztus , Ecce Homo - Íme az Ember felirattal. Szembe vas villanylámpákat terveztek, tetején kereszttel. A II. statiohoz angyalos kovácsolt vaskapu nyitna majd utat, amelyet Tali mester készítene el. A munkát Stumpf János kőfaragó végezné. A szobrok és a reliefek pedig Madarassy Valter munkája lenne.
Ám a váratlan politikai fordulatok miatt a tervezett építkezést leállították, majd a sorsdöntő új korszak megbélyegezte az akkor már közel 40 éve fennálló káptalani szimbólumot.
A világháború idején a szikla alatt óvóhelyeket alakítottak ki a város polgárai számára.
1944 - ben városunkban több bombabiztos óvóhely kialakítását tettek szükségessé a lakosság védelmére a hazánk elleni folyamatos „terrortámadások”. A választás a Benedek-hegy sziklatömbjére esett, amelynek sziklái alkalmas menedéket és biztonságot nyújtottak a háború borzalmai elől menekülő polgároknak. Egyetlen hátrány késleltette csupán az átfúrások elkezdését: egyetlen egy erre alkalmas fúróval rendelkezett a város. Márföldi Aladár, a városi főépítész nyilatkozata szerint az eredeti tervtől eltérve a tervbe vett alagút-óvóhely a Várhegy alatt kerül kialakításra. Az Úrkút utcában lévő Levente Otthon melletti ház udvarán át a Jókai Mór utcai Deintler- vendéglő udvarára szándékoztak átfúrni, majd úgy határoztak, hogy egy enyhe íveléssel mintegy 80 - 100 méterrel feljebb az ugyancsak a Jókai utcában lévő Ruttner-ház udvarába fog nyúlni az alagút -óvóhely másik nyílása. A Szent - Benedek hegyi óvóhelyet 1944 október közepére terveztek elkészíteni. Azt tervezték továbbá, hogy a háború befejezése után polgári közlekedésre alkalmas útrövidítőnek használják. Ez a terv azonban - mint tudjuk - meghiúsult.
1945 után a hegy állapota egyre romlott, az akkori Városi Tanács kevésbé fordított gondot rendbetételére. A kereszt körül eltűnt a kovácsoltvas kerítés, a pihenőpadok az enyészet martalékává lettek. A zöld növényzet pedig megállíthatatlan burjánzásnak indult. A hegy keleti oldala viszont kivételes flórával rendelkezik.
1958-ban a város KISZ-esei társadalmi munkát végeztek a város szépítésében, többek között a Benedek-hegyen is több facsemetét ültettek el.
1959-ben megszépült az északi várfeljáró is, lépcső váltja fel az addig meredek, köves, meredek sétautat.
Az 1960-as évek végén filmforgatások helyszínének adott helyet a hegy. Itt forgatta Jancsó Miklós 1968-ban a Fényes szelek c. filmjét, ami akkor a kor politikai visszhangját váltotta ki.
2002 nyarán pedig a Sobri c. 6 részes kalandfilm egy-egy részében felvillan a hegy és a veszprémi panoráma néhány szép távlati képe.
Az egykor csodálatosan pompázó gyönyörű Benedek - hegyünk korunknak is dicső szimbólumává válhatna, ha városi és egyházi összefogással újra az egykori, romantikus állapotát kaphatná vissza.
Ezek megvalósítása rajtunk, veszprémi polgárokon múlik, mennyire tekintjük szívügyünknek e ritka természeti értékünk megóvását.
A leírást készítette: Jákói Bernadett
Forrásmunka:
Veszprémi Hírlap 1941. 1942. 1944. (mikrofilm) Veszprém Vármegye 1899. 1914. 1918. Dornyai-Dörnyei Béla: Veszprém részletes úti kalauza 1927 Bél Mátyás: Veszprém Vármegye leírása: Szent Benedek-hegy Cholnoky Jenő: Veszprém (1938) Séd völgye Veszprémben (Bősze Ferenc kiadása) Rainer Pál: A Szent Benedek-hegy története Balassa – Kralovánszky: Tihanyi Kalendárium 1998 Veszprém, Panoráma magyar városok sorozat Saját tanulmányok, kutatások
