|
1. Magyarországon ma a jogegyenlőség és az állampolgárok szabad
választása alapján kerülnek be a parlamentbe a tehetséges, rátermett
képviselők. Szabad a pálya, szabad a verseny.
A listás választási rendszer feltétlen lojalitást vár a jelöltektől,
és a lista a jelöltek pártban szerzett érdemei szerint van
összeállítva. Aki nem listán, párttámogatás nélkül indul, annak
kevés az esélye. A jogegyenlőség nem teremt esélyegyenlőséget. A
versenyzők felét szubjektív és objektív korlátok fogják vissza
attól, hogy a startvonalhoz álljanak. A férfiak és a nők között
nincs tiszta versenyegyenlőség.
2. Megy magától is. A tehetséges nők „szerves” fejlődés
eredményeképpen majd bejutnak a döntéshozatalba. Meg kell győzni a
társadalmat, hogy ne legyen igazságtalan.
A női politikusok aránya a rendszerváltozás óta a parlamentben nem
változott. Nem lehet bízni a „szerves” fejlődésben, mert a kvóta
egzisztenciákat érintő változás.
Kvóta nélkül nem megy. Választójogi törvényében 38 ország alkalmaz
kvótát, köztük Franciaország, Spanyolország, Belgium. A
patriarchális társadalomban a férfiaknak a kultúrába rejtett
előjogaik vannak a nőkkel szemben. Ezeket az előjogokat segíti a
kvóta leküzdeni. A nők a kvótával nem kapnak előjogokat, csak
nagyobb esélyt a korábbinál.
3. Nincsenek Magyarországon politikai ambíciókkal rendelkező,
rátermett, elhivatott nők, ezért a kvóta alapján a nők érdemtelenül,
képességeik és tudásuk megmérettetése nélkül kerülhetnek be a
döntéshozatalba.
A pártok nem olyan ostobák, hogy listára vegyenek olyan nőket, akik
nem rátermettek. Számos nő dolgozik a második vonalban, aki nem kap
lehetőséget, mert a helyeiket a „szokásjog” alapján mutyiból a
listára került, náluk tehetségtelenebb férfiak foglalták el.
Számos diplomás, alkalmas nő dolgozik az élet legkülönbözőbb
területén, aki azért nem érzi, hogy a politikában keresnivalója van,
mert látja azt, hogy ez egy zárt férfi klub. Nem akar ide
jelentkezni, mert ide csak a kiválasztottak léphetnek, de ha keresik
és hívják, a legtöbben szívesen kipróbálják szellemi kapacitásukat,
emberi kvalitásukat a köz érdekében.
Nevetséges azt hinni, hogy amikor Magyarországon a felsőfokú
végzettségűek több mint a fele nő, akkor nem lehet találni párszáz
politikai vénával megáldott rátermett nőt. A magyar nők kvalitásai
feltehetően megfelelnek az európai átlagnak, mégis szégyenletesen
alacsony a nők részvétele a döntéshozatalban.
4. A női kvóta bevezetése pozitív diszkrimináció. Ha van női kvóta,
miért nincs roma kvóta, munkás kvóta, zsidó kvóta, nyugdíjas kvóta,
bevándorló kvóta, és minden hátrányos helyzetű csoportnak kvóta?
Ez fából vaskarika, a kvóta nem diszkrimináció, mert senkit nem
diszkriminál, hanem támogatása annak a legnagyobb kisebbségnek,
amelynek évezredes hátrányt kell behoznia.
A nők diszkriminációja átszövi az egész társadalmat, hiszen minden
diszkriminált csoport felerészben nőkből áll. A nők az egész magyar
társadalomban számbeli többségben, de társadalmi értelemben
kisebbségben vannak. A nőket ért diszkrimináció valamennyi formája
azt célozza, hogy megakadályozza a férfiakkal azonos kvalitásokkal (végzettség, tehetség, rátermettség terén) rendelkező nők azonos
hozzáférését a gazdasági, információs és a politikai hatalomhoz .A
választási kvóta mindenütt a világon azt segíti elő, hogy a nemek
kiegyensúlyozott arányban vegyenek részt a döntéshozatalban.
5. A kvóta-törvény üzenete, hogy a nők képtelenek saját erőből
céljaik elérésére. A kvóta veszélyes, mert hátha nem becsületes,
rátermett emberek kerülnek be a parlamentbe?
Eszerint most benn ül a parlamentben több mint 300 tehetséges,
tettre kész, becsületes férfiember, ezzel szemben a nők hátrányát
csökkentő kvóta segítségével bekerül egy csomó tehetségtelen, lusta,
buta és becstelen nő. Mindez a pártok által jelölve, a választók
által megszavazva . Miért gondolják azt, hogy a pártok nem a
rátermett politikusnőket tennék a listáikra?
A kvóta-törvény lényege, hogy a társadalom nem mondhat le a nők
tehetségéről, tudásáról és azokról az értékekről, amelyek a
társadalmi gondolkodás harmonikusabb voltát biztosítják .Ez akkora
luxus, hogy épeszű társadalom nem engedheti meg magának.
Angela Merkel német kancellár kvótanőként került Kohl kancellár
mellé, és senki nem tagadhatja, hogy az egyik legtehetségesebb
politikus az EU-ban. Egy egészséges önbizalommal rendelkező nőt nem
zavarja az, hogy listáról került be a parlamentbe, mint ahogy az
urakat sem zavarja. A képviselő értékét sokrétű feladatainak
teljesítése alapján ítélik meg.
6. Az önkormányzatokban a rendszerváltás óta megkétszereződött a
nők aránya és sok a női polgármester, ami azt igazolja, hogy a nők
fokozottan előretörnek.
Minél kisebb presztízzsel és kevesebb pénzzel jár egy pozíció, annál
könnyebben engedik át a nőknek. Minél kisebb egy település, annál
nagyobb a nők aránya a polgármesterek között. Ott, ahol
polgármesternek lenni nem hatalmi pozíció, hanem elsősorban a
szegény elesettek szolgálata. A budapesti kerületek és a megyei jogú
városok, de akár a kisebb városok élén is csak elvétve találunk
nőket. Semmi jele nincs kedvező változásnak. Szó sincs
szemléletváltozásról, csupán itt is megjelenik az a szindróma, mint
a többi „elnőiesedett” pályánál: a férfiak elhagyják a pedagógusi, a
bírói, stb. pályát, bár még így is messze vagyunk attól, hogy akár
kiegyensúlyozott női részvételről beszéljünk.
7. A kvóta valamiféle baloldali, netán akár „komcsi” találmány.
A kvótát először 1972-ben a svéd liberális párt alkalmazta. Igaz,
hogy a szociáldemokrata pártokban vált mára általánossá, de több
liberális és konzervatív párt, többek között a német
kereszténydemokraták is alkalmazzák. A CDU egyáltalán nem tekinthető
baloldali pártnak. Kvóta ügyben tehát végre nem a jobb- és a
baloldal között van a választóvonal, hanem a korszerű, a világ
trendjeit megértő és a tradicionális hatalomhoz ragaszkodó
gondolkodásmód között. A fejlett demokráciákban, mint pl.
Finnországban, a politikai pártok nem kényszerből, hanem beépült
morális igény alapján ügyelnek a nemek olyan arányára, hogy egyik
képviselete se kerüljön 40% alá. Megjegyezzük, hogy a finn
kormányban jelenleg 12 nő és 8 férfi van, de mi megelégednénk a
fordított aránnyal is. Van tehát jó és követendő minta, ami nem csak
a politikai elitre, hanem az egész társadalomra jótékony hatással
van.
|
