Mit várnak a nők a politikától?

(Gondolatok a 2006. évi választások kapcsán)

A nők elvárásainak döntő része nem választható el az általános várakozástól. Az emberek a politikusok  kezébe tették le az érdekérvényesítés hatalmát. (Nem jószántukból, de a káosz elkerülése miatt valahova le kellett tenni.)

Az elvárásokat is az érdekek oldaláról lehet megközelíteni:

Mi a nők érdeke?

Mindenekelőtt az általános érdekek, talán egy kicsit más sorrendben. A nőknél azoknak az érdekeknek van prioritásuk, amelyek az otthon és a család megőrzését szolgálják. (Egészség, anyagi biztonság és béke.)

Vannak-e partikulárisan női érdekek?

Vannak. Ezek elsősorban a nők hátrányos helyzetének megoldását, nehéz életük könnyítését, kiszolgáltatottságuk csökkentését szolgálják. Ezek megoldásában a politikának nagy szerepe lehet.

A magyar politikai élet demokrácia - deficitjét mutatja többek között, hogy a nők hiányzanak a közéletből. Ezen a - most már úgy tűnik, berögzült - tényen álszent módon mindenki sopánkodik, de a probléma megoldásának ugyanaz az akadálya, mint a parlament létszáma csökkentésének: azoknak kellene a döntést meghozni, akiknek a döntés következménye az érdekeikkel ellentétes. A férfi uralmú társadalom nem képes befogadni a nőket. A nők hatalomba kerülése beemelés útján valósulhat meg,  hiszen a több ezeréves előítéleteket, a nők önértékelésének hiányát, a nők családi kötelezettségeiből adódó hátrányait és a mindennapok nehéz terheit csak a férfiak segítségével lehet leküzdeni.

A jó politika nemcsak kampányeszközként használja a nőket, hanem felfogja az egész társadalom érdekeit, és arra törekszik, hogy minél több nő vegyen részt a döntéshozatalban. Ehhez minden eszközt biztosítani kell.

Törvényt kell hozni a nők részvételi arányának meghatározására. Kvóta rendszerre van szükség, bár ellentmondásnak tűnik, de a magyar közélet demokratizálása másképpen nem fog előrejutni.

Tanulmányozni kell a francia vagy finn mintát és törvényt hozni a nők részvételi arányáról. A férfiak, a parlamenti döntéshozók ennek megakadályozására számos könnyen megcáfolható ellenvetéssel él, mint pl. nehogy azért válasszanak meg valakit, mert nő. Nos, nem lehet elképzelni, hogy a sok százezer diplomás nő között rátermett is akad? A magyar nők miért alkalmatlanabbak, mint a finnek, vagy a franciák?! És ha azért választják meg a rátermett embert, mert nő, az miért baj? Ha nem odavaló, úgysem választják meg. Semmi észszerű magyarázat nincs arra, hogy miért ne legyen kvóta rendszer. Azok a fejlett demokráciájú országok, ahol ez jól működik, kiegyensúlyozottabb, kevésbé harciaskodó, intelligensebb politikai elittel rendelkeznek, ami rengeteg hozammal jár a társadalom számára.

A politikai pártok dolgozzanak ki programot a nők döntéshozatalban való részvételének biztosítására. Van erre Európában jó példa elég.

A többi nem kevésbé lényeges, de az elmondottakkal szorosan összefüggő elvárás, hogy a nőknek biztosítsák emberi kiteljesedésük lehetőségeit. Mivel a nők feladatai többrétüek és nehezebbek, ezért az ő feltételrendszerűk különbözik a férfiakétól. Nekik általában első helyen a család megteremtése, a gyermekek felnevelése áll, ugyanakkor feszíti őket annak a tudásnak a hasznosítása, amit tanulmányaik során megszereztek. Produkálni akarnak, mert az önmegvalósítás mélységes emberi igénye őket is teljesítményre készteti.A mai nő jó anya, vonzó nő, alkotó ember akar lenni egyszerre. Ehhez a férfi társadalom segítsége nélkülözhetetlen. Ez a segítség a társadalomnak és a férfiaknak százszorosan megtérül, mert a nők felszabadított és megbecsült erői óriási tartalékot képeznek.

Aktuális tennivalók (természetesen nem a teljesség igényével, és nem is fontossági sorrendben): 

 1. Egyenlő munkáért egyenlő bért! Ennek gyakorlati alkalmazását ellenőrizni kell.

 2. Részvételt meghatározó kvóta-rendszert kell alkalmazni a nők döntéshozatalba emelésére.

 3. Növelni kell a részmunkaidős foglalkoztatottságot, segíteni kell feltételeinek megteremtését.

 4. A gyermeket nem vállalók járuljanak hozzá a gyermeknevelés költségeihez (indokolt esetben gyermektelenségi adó,  de   lehet a hozzájárulásnak barátságosabb formája is).

 5. A munkanélküli nők újraelhelyezkedését elő kell segíteni.

6. A családon belüli erőszakot elkövetőket szigorúan kell büntetni.

7. Minden községben legyen egy menedékhely annak, akit elűztek otthonról.

8. Nagy figyelmet kell fordítani a roma nők képzésére és megsegítésére.

9. Ismerjék el a háztartási munkát és a gyermeknevelést értékteremtő munkának, és az anyagi lehetőségeknek megfelelően dotálja ezt a társadalom.

10. Legyen jutalom azoknak a családoknak (nem feltétlenül pénzjutalomra gondolok), akiknek a gyermekük iskoláit befejezte, szakmát szerzett és adófizető állampolgárrá lépett elő.

11. Az iskolákban a családi életre nevelés elméleti és érzelmi oldalait is tanítsák, egyidejűleg vegyék le a TV- műsorokról az erkölcsöt és a jóízlést romboló műsorokat.

12. Ha konkrétan és nem általános szinten keresik azt, hogy miért nem születik több gyermek, kitűnik, hogy általában a férfiak nem akarnak gyereket. A fiúkat rá kell nevelni az apaság megélésének lelki és gyakorlati örömeire. Az anyaság örömei mellett az apaság értékeit is becsülje meg a társadalom.
 

Veszprém, 2006. március 2.

 

Huszár Józsefné Júlia

a Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület

elnöke