Kiegészítő gondolatok
a női helytállás napjának megünnepléséhez
 

Asszonyok szépsége ragyog át tragédiákkal zavart századokon, amikből teljesítményként csak azok az alkotások maradnak meg, amelyeket a művészek, írók, építészek alkottak. Közben lányok születnek, nővé serdülnek, szerelmesük párjává lesznek, gyermeket szülnek és nevelnek, az idő öreg asszonnyá varázsolja szépséges arcukat, töpörödnek és elmennek. Mi az, amit ők maguk mögött hagynak?
Arról az asszonyról beszéljünk, aki hosszú ideig nem cseréli a télikabátját, aki nem luxus kocsival áll oda a bevásárló központ bejáratához. Róla, aki csak ünnepnapok vagy nagy családi események előtt megy el a fodrászhoz, kozmetikushoz alig vagy soha, akinek nincs ideje reggeli tollászkodásra. Nem írnak róla újságcikket, nem köszöntik gyertyafényes vacsorával, talán nincs is, aki megköszönje fáradságát. Mégis belőlük és tőlük marad meg az Élet, köznapi szépségük átragyog mindenen. Szerényen, ahogy hozzánk illik, szóljunk rőluk.

A Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület 2007-ben elhatározta, hogy azoknak a veszprémi nőknek a tiszteletére, akik 1956. december 6-án szemben az orosz tankokkal, életük kockáztatásával, néma vonulással, virággal a kezükben tettek bizonyságot helytállásról és bátorságról, ennek a napnak az évfordulóját a női helytállás megünneplésének szenteli és jelképesen egy veszprémi hölgyet megtisztel azzal, hogy ünneplésben részesíti.

Első ízben 2008 december 6-án a női helytállás díját Horváthné Peterdy Ilona vehette át.
Részlet az indoklásból:

„Foglalkozása óvónő. Halk szavú, kedves jelenség, szerény ember. Kötelezettségeit családjával szemben erőn felül teljesíti, az őt ért tragikus csapások - testvéreinek, majd fiának elvesztése - ellenére derűs, szép nyugalommal, cselekvéseiben a jóra, szépre, harmóniára törekszik. Erőlködés nélküli köznapi Sziszifosz, felfelé törekvő és a szárnyaló Ikarosz.

Verseit először pályázatokra küldte be és az "Alterra" kiadó jelenttette meg antológiáiban, majd 2000 márciusában napvilágot látott első önálló verseskötete "A szívekbe magvat ültetek" címmel. Azóta is született önálló kötete és sok alkalmi verse (pl. Gizella és István), amelyek találóan, tömören fejezik ki az értékeket, amelyek az adott eseményhez, személyhez köthetők. Szívügyének tekinti a Balatonfüreden a 70-es években eltűnt hitoktatónő, Szekeres Mária emlékének megőrzését. Ő kezdeményezte egy róla szóló kiadvány megjelentetését, személyesen végezte a kiadvány összeállítását.

A Laczkó Dezső Pedagógus Nyugdíjas Klub életének krónikása. Soha nem hanyagolja el ezt a feladatát, bármilyen nehéz időszak is volt az életében, erre mindig szakított időt.

A civil szervezetek mellett az egyházban is megtalálta a Kolping-család mozgalmában azt a területet, amely egyéniségének megfelel.

2004-ben Pro Meritis díjjal tüntette ki a város.

Ilike kitalálta és megtalálta nemcsak a szavak, de a szépen csengő hangok varázsát.
Csengőket először csak saját kedvtelésére kezdett gyűjteni, azóta gyűjteménye egyedülálló, szinte a világ minden részéről gyűlnek hozzá a csengők, és rengeteg embernek szerez vele örömet, főleg így ádvent idején. Eddig mintegy 15 kiállítást rendezett már segítőivel . Veszprémen kívül - a teljesség igénye nélkül – Hajdúszoboszlón, Budapesten, Cegléden, Noszlopon, Lovason, számos helyen.

Csengői 2007 májusa óta a Veszprémi Érseki Palota fogadóterme előterében méltó környezetben pompáznak és várják, hogy a város ígéretéhez híven találjon nekik állandó bemutató-helyet.

Ilona jelenleg. könyvet szeretne kiadni a csengőkről, harangokról és ehhez nagyon komoly szakmai irodalmat dolgozott fel. A téma gyakorlati részében pedig a veszprémi harangokat használja fel, és ehhez egész közelről megismerkedik velük. Mindezért szó szerint felmászik a tornyokba.

Horváthné Peterdi Ilona nehéz, gazdag , de szép életet él, úgy gondoltuk hát , hogy legyen ő a női helytállás napján a csengők és szép szavak asszonya, és az első, akinek a női helytállás elismerést átadjuk, első azok között, akik december 6-án elismerésben részesülnek.

Fogadd Ilike szeretettel ennek bizonyítékául ezt a csekély ajándékot, a Willendorfból származó csengőt, és tekintsük ezt egy szép sorozat elindítójának, amely a hozzá hasonló asszonyokat kívánja minden év december 6-án díjazni.”

A 2009. évben is közeledik az évforduló. Szeretnénk a női helytállás díját kiadni egy arra érdemes hölgynek. Kérjük, hogy aki ismer a környezetében olyan személyt, aki a körülményeihez képest megfelel a női helytállás példaképének, a pontos adatok és pár soros indoklás megadásával tudassa ezt velünk. Felhívásunkban megfogalmazott kritériumok nem jelentenek merev elvárásokat. Saját köznapi és erkölcsi normáinknál fogva tudjuk, hogy kik azok, akiket a nehéz körülmények közötti helytállásukért csodálunk, akiknek arra is van energiájuk, hogy a közösségükért, önmaguk építéséért is tegyenek, azok, akik nem várnak hálát, akik nem „áldozatként” élik meg nehéz sorsukat, hanem sugároznak, és erőt adnak másoknak. Ők azok, akikről a hátuk mögött is elismeréssel szólunk

Szeretnénk ezen a napon több oknál fogva is hagyományt teremteni.

• A legfontosabb indítékunk emelni a nők megbecsülését, a köznapi asszonyi tevékenység és önfeláldozás elismerését. Azt reméljük, hogy alkalmat adunk arra, hogy ebből az alkalomból közfigyelem övezze őket.

• Szeretnénk, hogy a nőtüntetés emléke ne csak egy múltbeli megemlítendő esemény maradjon, hanem az emlékezet minden évben párosuljon egy, a nőket középpontba állító aktuális eseménnyel.

•  Szeretnénk, ha ezen a napon ráirányítanánk a figyelmet és emlékeznénk a régi és a mai asszonyok által teremtett értékekre.

Szándékozunk megalapítani a Női Helytállás díját, ami a jövőre vonatkozóan az utánunk jövő generációknak is erkölcsi kötelességévé teszi a női értékek méltó kezelését. 2009-ben tapasztalatokat gyűjtünk, majd megkíséreljük megteremteni a díj anyagi alapjait, hogy a tervezett szép ünnepség minden évben megvalósulhasson.

Kérjük és köszönjük a támogatást!

A Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület nevében:

Veszprém, 2009.10.28.                                   Huszár Józsefné Júlia