|
William Henry Davies (1871-1940)
Az életnek mi haszna mondd,
ha egyre hajszol, űz a gond?
Nem állhatsz meg a lombok árnyán
tűnődni, mint tehén s a bárány.
S nem, nem tudod figyelni, ó jaj,
hogy mókáz a mókus a dióval!
Néznéd, amint a nap zizegve
Csillagokat hint a vizekre.
Rád villan a szépség szeme,
Táncot lejt: várnod kellene.
Hogy élhetsz így szegény bolond,
Hogy egyre hajszol, űz a gond?
Ajánlás társaimnak
Várhat rád a sok nehézség,
mélázz el, ha itt a szépség,
asszonyom ne légy bolond,
állj meg, ha űz, hajt a gond.
(Huszárné Júlia)