Anno még annak idején, amikor a gyulafiak élték itt
világukat, történt, hogy egy Banya - valamelyik jeles ős dédanyja -
elhatározta, hogy behálózza a rátóti legényeket. Így került sor az Internet
feltalálására, mert csak a nagyon tájékozatlanok nem tudják, hogy worldwájdweb
bizony rátóti találmány. Rátóti asszonyszemély találta ki, nevezetesen ez a
Banya , de dolgozni persze, a világ mindenkori rendje szerint, már a férfiak
dolgozták ki.
Hogy és mint volt ez évszázadokon keresztül, azt most ne
firtassuk, de lessünk bele a jelen helyzetbe.
Mert mi történt éppen behálózás ügyben a napokban
Rátóton?
Ez a Banya, aki mindig is Rátóton lakott, alapjában véve jó
Banya. Hosszan sorolhatnám jeles cselekedeteit, de most legyen annyi elég,
hogy Rátóton a szex irányítása a mindenható Banya kezében volt és van.
Na már most azt szeretném elmesélni, hogy mit művelt ez a
Banya a napokban itt Rátóton háló ügyben és hogyan oldotta meg a helyzetet a
rátóti Nagy Ész?
Banya nagyon szerette, imádta a szoftvereket. Éjjel sem aludt
mással, mint Emilekkel. A rossz nyelvek szerint volt olyan éjszaka, amikor
harminc-negyven emil is meglátogatta.
Történt, hogy a falu Bikabélája, aki újabban e-mailben szórta
szét nagy vágyakozásait, elektronikus levélben vallott szerelmet a szépséges
Rányónének Ez a Béla megtetszett a Banyának. Hogy ebbe a szép, nem csak
virtuális, sőt néha eget rengetően tevőleges kapcsolatba beavatkozzon, és Béla
bikaerejét inkább a maga pécéjére vonja, a Banya azt követte el, hogy Béla
szerelmes emil leveleit a saját képernyőjére irányította, majd, miután
elolvasta, tovább fówardozta a Bikabéla feleségének. Bikabéláné képernyőjén
zöld szemű szörnyetegek ültek, állandóan Bélája járt a fejében, mert nem tudta
megfejteni, hogy Béla, a szexben oly nagyétkű, miért eszik egyre ritkábban az
ő asztalánál.
Mikor éjjel a Banya odaröppentette a beérkezett leveleihez
Bikabéla másnak szóló vallomását Bikabéláné képernyőjére, az asszony
képe(rnyője) méregzölddé változott, és az alábbi módon visított föl:
- Megölöm, megölöm! Antivírusát kiherélem! Mocskos
férgekkel a gépét elárasztom!
Mondanom sem kell, hogy ez a Bikabéláné is boszorkány volt,
írt egy pár ősi Commodore-ról származó görbe bötűt, CD-jén felhangzott az „Egy
éj a kopár hegyen" szintetizátor muzsika, a képernyőről sötétzöld lángnyelvek
kúsztak a rátóti égre, a zene egyre erősödött, mígnem ott állt a maga
valóságában a Rátóti Banya.
- Azért idéztelek meg Banya - mondta Bikabéláné
képernyőjére mutatva - nézd meg, mit össze emilezett az én szerelmetes Bélám
annak a rohadt rihonyának! Én itt verem a gépet reggeltől estig, hogy a napi
pálinkára valót összekopogjam, nézd csak a körömlakk is lement a kezemről a
sok kopogástól, ő meg a búbánatos fejét ennek a csupa mű Marinak a szilikonos
mellére akarja lehajtani!
Banya bekapcsolta elektronikus agyát, rákattintott
google keresőjére, beütötte Rátót községet, a majd kit-kat, és súgó
sugallatára a következő döntést hozta: „Forwardozd az emileket el a Mari
Bélájának. Mi pedig menjünk a kocsma elé, ahol a Csaposbéla Internetjén szokta
a Mari Bélája -aki kupec - megnézni a napi euroárfolyamot"
Így is történt. A két nő ártatlan képpel nyalta a fagylaltot,
amikor hallják ám, hogy a Béla elordítja magát a képernyő előtt:
- Összetöröm, összetöröm...!
- Mit törsz össze, te idétlen?
- Összetöröm a rohadt velneszezett, fitneszezett
csontjait! Odavágom a klaviatúráját a fölvart (liftféjszezett) pofájához! Én
itt a kocsmában Csaposbélával a világ megváltásáról brénsztormingozok, ez a
cafat meg Bikabélával emilezget!"
- Ha-ha-ha! Internetszerelem" - röhögött Csaposbéla. - Van
ilyen, Bélám, becsukhatod az asszonyt, erényövet is tehetsz rá, ártatlanul ül
a gép előtt, és nyomja félre a szerelmes szöveget, mire mögéje lépsz, hogy
rajtakapd, már rég dilitezte. Ha meg nincs rajta elég gerjedelem az
ihletéshez, rákattint egy vévévépont szekszpédzshura, és ott lát akkorát,
amekkora kettőnknek együtt sincs.
A Bélák döbbenten meredtek egymásra: "Jaj, jaj Bélám"-
lapogatták egymás vállát, és átlátva helyzetük nehéz és bonyolult voltát, úgy
döntöttek, hogy videokonferenciát tartanak a többi Béla bevonásával arról,
hogyan lehet a behálózott nők hálójából valamilyen módon eszképelni. Miután
3-4-szer körbe cseteletek oly módon, hogy nem tudta a jobb kéz, hogy mit
csinál a balfácán, és a helyzet egyre elkeserítőbbé vált, a Vaku Béla
polgármester - akinek agya vágott, mint a vaku - az alábbi
kinyilatkoztatást tette:
- Barátaim, Béláim! Gyökeresen új helyzet van,
egyértelmű, hogy a neten kalandorkodó asszonyainkat a kószálástól megóvni nem
tudjuk. Ki tudja azt közületek, hogy éjjel, amikor azt hiszitek, hogy
dolgozik, a világ mely romlott részeiben bóklászik, és amikor azt gondoljátok,
hogy keresztanyjának ír levelet, nem netes maszturbáció folyik-e. És ki tud
versenyezni Béláim közületek a neten látható kigyúrt fickókkal?! Senki,
Béláim, senki!"
Szavait nagy csend követte, mivel, mint említettük, a többi
Béla, bár fele olyan okos sem volt, mint Vaku Béla, mélységesen átérezte a
helyzet tragikus, megoldhatatlannak tűnő voltát. Kopasz Béla a hajába túrt, és
nagyot nyögött: „Mondjátok meg, Béláim, mit csináljunk??"
Végül Borbély Béla a hasát vakargatva a következő ötlettel
állt elő:
Béláim, hol gyülekezik össze a rengeteg elküldött és el nem
küldött szerelmes levél? Hová kerül, amikor az asszony előre megfontolt
szándékkal dilitezik? Na hová Béláim?
Kukabéla, aki egy évben csak egyszer szólal meg,
elrikkantotta magát:
- Hát a KUKÁBA.
Az ám, a tisztes önkormányzat által kiharcolt új Eurokonform
Szelektív Hulladék gyűjtő, Rátót büszkesége!
Ikunuku Béla polgármesterhelyettes azonnal kombinálni
kezdett:
- A legközelebbi önkormányzati ülés elé terjesztem, hogy a
rátóti szelektív gyűjtőt bővítsük ki egy internetes kukával. Ide kerüljön
minden kidilitezett szenvedelmes vallomás és levél.
Fukari Béla ellenezte az ötletet, mert ez ugye pénzbe fog
kerülni, de végül is Bélák átlátták, hogy Rátót jövője, a családok boldogsága,
a valóságos és nem virtuális gyerekek megszületése ezen áll vagy bukik.
Hagyományos Béla - aki azt sem tudta, hogy a számítógép egerét nem kell a
macskától félteni - tartózkodott, a többiek megszavazták a kollektív
lomtár létrehozását. A Bölcs Bélák, miután dolgukat ilyen jól végezték, azon
tanácskoztak, hogy ki vágja át a szalagot a nagy létesítmény átadásakor. Némi
vita után, hogy Ikunuku alpolgármester, vagy Ikuvaku Béla polgármester
avassa-e fel Rátót új büszkeségét, végül megegyeztek, hogy egyik a sörös, a
másik a boros hordót gurítja a Rátóti Elektronikus Hulladéktároló Kuka
átadásakor. A hordók tartalmának elfogyasztása úgyis közös munka lesz. Ez
Rátóton soha nem okozott gondot.
Banya meg Bikabéláné közben lázasan dolgoztak és az átadás
napjára már ki is fejlesztettek egy eljárást arra, hogyan válasszák szét a
férfi és női üzeneteket. Banya éjnek idején megszállta Rátót összes pécéjét és
átállította őket úgy, hogy, minden emil elektronikus jelet kapott, minek
következtében a Kukába szállva a női kéz által írt üzenetek lángra lobbannak
és elégnek, a férfi üzenetek viszont kanyarodnak egyet, majd visszajönnek a
Bélánékhoz. Így minden Béláné a képernyőjére kapja saját Bélája másnak írt
elektronikus vallomását.
Ennek a találmánynak volt köszönhető, hogy a Nagy Rátóti
Elektronikus Hulladéktároló Kuka átadási ünnepségén a rátóti asszonyok oly
kedvesen etették és itatták Béláikat és oly ártatlan arccal néztek minden iku
birtokosaira, hogy azóta sincsen Rátóton családi viszály félreküldött emil,
meg egyéb netes probléma miatt.
A rátóti spiritusz ismét diadalmaskodott!
A Bélák büszkék voltak, a Bélánék halkan viháncoltak.
Mióta világ a világ...
Rátóton így kerek a világ!
Veszprém, 2005. június 21.
Hjuli