Éva
végre meg tudja szervezni, hogy barátját vendégül lássa. Ritka alkalom, és
mindent elkövet, hogy kitegyen magáért. Hajnalban kel, a gyerekeket
elküldi a nagymamához, előtte
még rendbe teszi a ruháikat, becsomagol nekik a
tízóraitól a tanszerekig minden szükségeset. Elrohan a piacra, a
henteshez, a fűszereshez, mert sajátkezűleg akar
Matyinak ebédet készíteni. A lakás szalad, gyorsan porszívózás, magát
rendbe teszi, haját becsavarja, majd
kibontja.Végre minden készen van, virág az asztalon, minden ragyog. Éva
éppen kibújik saját szépítő műhelyéből, mikor megszólal a csengő. Az
asszonyt kissé bosszantja, hogy 5 éves kapcsolatuk alatt nem volt képes
barátját finom célzásokkal meggyőzni arról, hogy sehova nem illik üres
kézzel beállítani, de hamar túlteszi magát ezen, hiszen nem ilyen
apróságokon múlnak a dolgok. Kávé, sütemény a vendégnek, majd gyorsan
nekiáll a friss ebéd főzésének, sütésének.
Matyi kedvtelve nézegeti a sürgő-forgó csinos nőt, akire rálát a
konyhában, és aki főzés közben szellemes társalgást folytat vele legutóbbi
könyvélményéről. Az ebéd három fogásos, kitűnő, Matyi a levesből kétszer,
a sültből háromszor, a süteményből "de igazán többet nem is bírnék" címmel
csak négyszer. Éva büszke a tudományára, és örül a fiú étvágyának. Az
asztal mint tájkép csata után, de ez nem zavarja Matyit abban, hogy az
asszony derekát magához húzza. Éva ebben még fáradtan is jó, most lett
igazán minden tökéletes és teljes.
Mikor Éva kibontakozik, meglátja az asztalon tornyosuló koszos edényt,
gyorsan berakja a gépbe, hogy rá ne száradjon. A lehullott ételmaradék is
zavarja, gyorsan feltöröli a padlót. Mozgása mint egy zenére
működő háztartási roboté: gyors és hatékony.
A
fiú lassan felnyújtózik, az ágy mellé tett aktatáskájához nyúl, hiszen
azért jött, hogy Éva asszonyszemmel is, de szakmai hozzáértéssel is
átnézze frissen készített dolgozatát.
- Drágám, azt hiszem,
itt az ideje, hogy csinálj is valamit! - és átnyújtja a vaskos
paksamétát Évának.
Éva, a kicsi, kedves perpetuum mobile megzökken és megáll. A gépbe került
durva homok egy pillanatra elállítja a
lélegzetét, de edzett emberként mégis ki tudja
nyögni:
- Hát igen....éppen
ideje...- és fáradt kezét az iratok felé nyújtja.