Nyilatkozat

A családon belüli erőszakkal szembeni kormánypolitika

civil kritikája

Kiadja:
a Habeas Corpus Munkacsoport,
a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek),
a Női és Gyermekjogi Kutató és Oktató Központ, és
a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE)

2004. március 31-én lejárt az a határidő, melyet a családon belüli erőszak visszaszorításáról szóló tavaly tavaszi országgyűlési határozat szabott a kormánynak, három törvényjavaslat kidolgozására és további nyolc feladat elvégzésére. A nemzetközi nőjogi normák hazai érvényesítésén munkálkodó szervezeteink a határidő lejártával részletes értékelő nyilatkozatot adnak ki a kormánynak az eltelt év alatt végzett munkájáról.

A kormány az Országgyűlés által előírt tizenegy feladatból csupán egyet végzett el, a bántalmazók távoltartásáról szóló törvényjavaslat elkészítésével. A többi tíz feladatot a kormány egyáltalán nem vagy elégtelenül teljesítette. A családon belüli erőszakkal kapcsolatos kormányzati tevékenységek koordinálatlanok, ötletszerűek, csak szórványosan támaszkodnak a szakértő szervezetek tudására. A kormány tehát egészében véve elszabotálta a családon belüli erőszak elleni nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozatot.

Eddigi tevékenysége alapján a kormány a nőpolitika terén megbukott. A kormányzó pártoknak még éppen két évük van, hogy nőpolitikájukat sürgősen újrakezdve sikerre vigyék. Az átgondolt kormányzati nőpolitika megteremtése, az ENSZ nőjogi (CEDAW) egyezményében foglaltak teljesítése érdekében javasoljuk önálló, nagy hatáskörrel bíró Nőminisztérium létrehozását.


Részletes értékelés


2004. március 31-én lejárt az a határidő, melyet az Országgyűlés által tavaly tavasszal elfogadott, a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) OGY határozat szabott a kormánynak, hogy "az erre szakosodott társadalmi szervezetek bevonásával" dolgozzon ki három törvényjavaslatot, és végezzen el további nyolc feladatot. E nyilatkozatot a 2002 őszén folytatott, a családon belüli erőszakkal szembeni hatékony állami fellépést követelő, ötvenezer csatlakozó személy által támogatott aláírásgyűjtést elindító, a családon belüli erőszak tudományos kutatásával, az áldozatok segítésével elsőként és sok éve foglalkozó szakmai társadalmi szervezetek, valamint a negyvennégy tagszervezetet tömörítő Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, az Európai Női Lobbi magyar tagszervezete adja ki.

Szervezeteink az országgyűlési határozat által megkövetelt együttműködés zavartalan kialakítása érdekében az eltelt évben tartózkodtak a kormány tevékenységét illetve annak hiányát bíráló közlemények kiadásától. A határidő lejártával azonban kénytelenek vagyunk a nyilvánosság figyelmét a kormány munkájának elégtelenségére felhívni.


1.
Távoltartás
A távoltartó rendelkezésre vonatkozó törvényjavaslat számos elfogadható szabály mellett több ponton aggályos elemeket tartalmaz. Értetlenül állunk az előtt, hogy a Belügyminisztérium nyomására a kormány lerontotta a távoltartó rendelkezés elrendelésének határidejére vonatkozó szabályokat. A törvénytervezet korábbi, helyes változatai szerint a rendőrség a helyszíni intézkedés során azonnal hozza meg és hirdeti ki a távoltartó határozatot. A kormányelőterjesztés ellenben a rendőrséget a helyszíni intézkedés elmulasztásában teszi érdekeltté, s a távoltartó határozatot csak 24 illetve 48 órán belül kötelesek meghozni, de még ezek a határidők is meghosszabbíthatóak 72 órával. Ez a szabály a nemzetközi normákkal ellentétes, s oda fog vezetni, hogy a postai úton kézbesített távoltartó határozat kézhezvételekor a bántalmazó még nagyobb erőszakot fog alkalmazni áldozatai ellen. Nem nehéz megjósolni, hogy ez a családon belüli erőszak halálos áldozatai számának növekedését fogja előidé!
zni.

Elfogadhatatlan, hogy a törvény tervezett hatályba lépése 2005. július elseje. A kormány már 2002 ősze óta tisztában van azzal, hogy a távoltartó rendelkezés bevezetése elodázhatatlan. Ennek ellenére az elmúlt egy évben semmilyen intézkedés nem történt a távoltartó rendelkezést alkalmazó hatóságok felkészítésére. A törvény halogatása azt mutatja, hogy a kormánynak nem fontos, hogy fellépjen évi mintegy száz nő és gyerek meggyilkolása, több tízezer nő és gyerek súlyos testi, pszichés, szexuális bántalmazása ellen -- annak ellenére, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a megfelelő időben és módon történő hatósági beavatkozással a családon belüli erőszak halálos áldozatainak száma nullára csökkenthető.

2.
Sorok kívüli eljárások
Elmulasztotta a kormány az országgyűlési határozat által előírt, a családon belüli erőszak ügyeiben folyó hatósági eljárások soron kívüliségére vonatkozó törvénytervezet elkészítését. A távoltartó rendelkezésről szóló törvényjavaslat utolsó előtti bekezdése a soron kívüliséget csak a büntetőeljárásban rendeli el, de ott is csak akkor, amikor a sértett kiskorú, és mégsem hoztak távoltartó határozatot.

3.
Tanúvédelmi törvény
Elmulasztotta a kormány a családon belüli erőszak áldozatainak és tanúinak biztonságát garantáló szabályokra vonatkozó törvénytervezet elkészítését.

4.
Szakmai útmutatók
A kormányzat csak töredékében tett eleget az egyértelmű és egységes szakmai szabályok megalkotására vonatkozó kötelezettségének. Az ORFK által 2002. őszén kiadott intézkedés lényegében csak a hatályos törvények alkalmazására oktatja a rendőröket -- erre is nagy szükség van, de önmagában ez kevés. Az IM honlapján található "A gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése, felismerése és kezelése. Módszertani ajánlás háziorvosok, házi-gyermekorvosok, védőnők, gyermekegészségügyi szakemberek részére" című IV. számú tervezet pozitívumai ellenére nem tekinthető szakmailag elfogadható anyagnak, hiszen például a gyermekek szexuális bántalmazása tünetei közül kizárólag azt említik a szerzők, hogy ha a gyermekkel folytatott szexuális abúzusról pornográf fényképet vagy filmet készítenek, azt jelenteni kell a rendőrségnek, mert az súlyos bűncselekmény. Emellett az ajánlás-tervezet egyoldalúan csak a gyermekbántalmazással foglalkozik, viszont több ponton is a bántalmazott nőkre hárítja !
bántalmazottságuk felelősségét.

5.
Menedékház hálózat
A kormányzat nem tett eleget ama feladatának sem, hogy "bővítse és korszerűsítse a biztonságos menedékház hálózatot és állítson fel a családon belüli erőszak áldozatai számára speciális áldozatvédelmi kríziskezelő központokat az erőszak elől menekülő nők, gyermekek és más bántalmazott hozzátartozók számára". Az egyetlen, három fős, ideiglenes jelleggel április végéig, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal keretében működő tanácsadó iroda az objektív feltételek hiányában nem nyújthat komplex szolgáltatást, s eleve nem a menekülő nők befogadására hozták létre.

6.
Áldozatok biztonsága
A kormányzat semmit nem tett annak érdekében, "hogy a családon belüli erőszakkal összefüggő hatósági eljárások során a bántalmazott családtagok életének, testi épségének és biztonságának védelme kiemelt szempontként érvényesüljön".

7.
Jogi segítségnyújtás
A kormány nem biztosított "lehetőséget az állami jogi segítségnyújtó rendszer keretében arra, hogy a családon belüli erőszak áldozatai jogi tanácsadást, a hatóságok, a bíróságok előtti eljárásokban szakszerű jogi képviseletet kaphassanak, ha arról rászorultságuk -- szociális nehézségeik, egyéb méltányolható személyes körülményeik -- folytán nem képesek gondoskodni, de a jogászi közreműködés nélkülözhetetlen az áldozatok jogainak eredményes védelméhez". A 2004. április elsején hatályba lépett, a jogi segítségnyújtásról szóló törvény ugyanis általános jellegű, s egyáltalán nem alkalmas a családon belüli erőszak áldozatainak nyújtandó speciális, szakszerű jogi segítség kereteinek megteremtésére. (Lásd bővebben a Habeas Corpus Munkacsoportnak a törvényről szóló külön bírálatát: habeascorpus.hu/csbe/jogi.segitsegnyujt.tv.biralat.htm)

8.
Megelőzés, védelem
A kormány nem dolgozott ki "olyan komplex, az egész országra kiterjedő cselekvési programot, amely a családon belüli erőszak elleni fellépés során a szankcionálás mellett a protektív tényezőket (megelőzés, védelem, terápia stb.) együttesen alkalmazza". A kormány többször hivatkozott a nyilvánosság előtt a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájának a családon belüli erőszakkal foglalkozó fejezetére, ám a fejezetről a szakmai szervezetek által írott bírálatot a kormány egyáltalán nem vette figyelembe, sem a nemzeti stratégia, sem az annak végrehajtását szolgáló kormányhatározat megalkotása során. Az említett stratégia és kormányhatározat nem tekinthető alkalmasnak a családon belüli erőszak megelőzésére, mivel:
- nem veszi figyelembe a családon belüli erőszak természetét,
- több helyütt hibáztatja az áldozatokat és relativizálja az erőszakot,
- a családon belüli erőszakot lényegében csak a gyerekekre nézve tartja veszélyesnek,
- ignorálja a nőjogi ENSZ-egyezményt (CEDAW) és az abból adódó állami feladatokat,
- vak a családon belüli erőszaknak a társadalmi nemi szerepekkel való összefüggései iránt,
- semmilyen speciális nővédelmi javaslatot nem tartalmaz,
- nem veszi figyelembe a nemzetközi szakirodalom azon alapvető megállapítását, hogy az áldozatok biztonságának megteremtése elsődleges a bármilyen egyéb segítésmódok előtt,
- támogatandónak tartja az erőszak elkövetői és áldozatai közötti békéltetést, mediációt -- ez a nemzetközi szakirodalom szerint a családon belüli erőszak esetén megengedhetetlen, mivel egységes tapasztalat, hogy családon belüli erőszak esetén mind a családterápia, mind a mediáció az áldozatra nézve életveszélyes,
- ellenben említést sem tesz az áldozatvédő szervezetek támogatásának szükségességéről,
- általunk ismeretlen okból jópár, a családon belüli erőszakkal összefüggésben nem álló javaslati elemet tartalmaz. (Lásd bővebben: habeascorpus.hu/csbe/bunmegelozes.hcm-nane.2003.06.19.htm)

9.
Szakemberképzés
A kormány nem szervezte meg országos szinten "a családon belüli erőszak megelőzésében és kezelésében érintett szakemberek felvilágosítását, folyamatos képzését". Az elmúlt egy évben zömmel a fővárosban lebonyolított képzések:
- rövidségük miatt meglehetősen felszínesek lehettek csupán,
- többnyire önkéntes jellegük folytán nem terjedtek ki a teljes szakembergárdára,
- gyakorta a családon belüli erőszak területén felkészületlen, előítéletes, olykor pedig kifejezetetten nőellenes előadók tartották azokat,
- egyáltalán nem érték el az orvosokat, ügyvédeket, ügyészeket, igazságügyi szakértőket, kevés kivételtől eltekintve a pszichológusokat sem.

10.
Statisztika
Nincs tudomásunk arról, hogy a kormány megtette volna "a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatos célzott statisztikai adatgyűjtés elveit az illetékes állami szervek kidolgozzák és bevezessék".

11.
Kampány
A kormány elégtelen és igen torz módon tett eleget ama feladatának, hogy indítson a családon belüli erőszak elleni fellépés lehetőségeiről szóló országos információs, felvilágosító, köztudatformáló kampányt. A kormány által folytatott illetve támogatott, sok tízmilliós költségű kampányok nem tekinthetőek szakmailag megalapozottnak: üzenetük nem tartalmazott erkölcsi állásfoglalást a családon belüli erőszakkal szemben, azt nem nevezték néven, nem hordoztak valós információt a családon belüli erőszakkal szembeni fellépés lehetőségeiről. Kifejezetten félrevezetik továbbá a családon belüli erőszak áldozatait, például úgy, hogy nemlétező, elérhetetlen vagy szakmailag megalapozatlan szolgáltatásokat, nem működő illetve nem informatív, előítéletes sztereotípiákkal teli honlapokat hirdetnek. Egyes esetek arra utalnak például, hogy a kormány által támogatott "Van segítség" szlogenű kampány kivitelezői maguk sem tudják, hol érhetnek el az áldozatok segítő szervezeteket. Ugyanakkor e k!
ampányban a "segítség" ismertté tétele összemosódott a lebonyolító magánalapítvány 1%-os adománygyűjtő kampányával -- kormánypénzen. Álláspontunk szerint az ilyen átgondolatlan kampányok kárt okoznak, fokozzák az áldozatok kiszolgáltatottságát, védtelenségét, társadalmi kivetettségét.

Ugyanakkor sem a kampányokban, sem a vonatkozó kormányzati honlap (http://www.im.hu/csaladonbelul) elkészítésekor nem kérték a nemzetközi nőjogi és gyerekjogi normák hazai megvalósításán dolgozó szervezetek közreműködését, nem tették ismertté ezen szervezetek elérhetőségeit, még csupán egy linket sem az említett honlapon (ahová egyébként több olyan "szakértői" írás illetve interjú került fel, amelyek relativizálják, bagatellizálják a családon belüli erőszakot, előítéletes sztereotípiákat propagálnak).

* * *

A családon belüli erőszakkal szembeni kormánypolitika általános értékelése

Összességében tehát sajnos azt vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy a kormány elszabotálta a családon belüli erőszak elleni nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozatban foglalt feladatai végrehajtását.

A családon belüli erőszakkal kapcsolatos kormányzati tevékenységek koordinálatlanok, ötletszerűek. A kormánynak a családon belüli erőszakkal kapcsolatos nyilatkozatait, kampányait, tevékenységét gyakorta a nők emberi jogai iránti közömbösség, időnként pedig kifejezetten a nők jogainak semmibe vétele jellemzi. Különösen érvényes ez az ESzCsM és az IM bűnmegelőzési részlegének tevékenységére, amit az a teljesen tudománytalan felfogás dominál, mely a családon belüli erőszak jelenségét kettéválasztja gyerekek és nők elleni erőszakra, s a gyerekek védelmét a nők ellenében gondolják megvalósíthatónak. Ez a megközelítés nagyfokú felelőtlenségről tanúskodik, és a gyakorlatban a gyermekek védelme helyett veszélyeztetésük súlyosbodására vezet.

A kormány a családon belüli erőszakkal szembeni munkájába -- az országgyűlési határozat előírásai ellenére -- nem vonta be megfelelő mértékben az erre szakosodott társadalmi szervezeteket. A minisztériumok közül egyedül a távoltartó rendelkezésről szóló törvényjavaslatot kimunkáló, az IM apparátusában dolgozó szakemberek alakítottak ki velünk az időnkénti nehézségek ellenére is alapvetően korrektnek nevezhető munkakapcsolatot. Hasonlóképpen magas szintű felelősségérzetet tanúsított az ORFK a szakmai civil szervezetekkel való együttműködés terén. Az együttműködési hajlandóság biztató jeleit tapasztaltuk továbbá a Belügyminisztériumnál. Ugyanakkor az IM bűnmegelőzésért felelős részlege, a GyISM és az ESzCsM egyáltalán nem kívánt még csak konzultálni sem a családon belüli erőszakkal kapcsolatos nemzetközi normák hazai meghonosításán munkálkodó szakmai szervezetekkel.

Értetlenül állunk az előtt, hogy a kormánynak a családon belüli erőszakkal szembeni politikáját egyszerre jellemzi a szűklátókörű pénzügyi garasoskodás és az értelmetlen pazarlás. A kártékony és drága kampányokra, az elérhetetlen szolgáltatások reklámozására, a szakmailag alaptalan, nőellenes "képzésekre" és a dilettáns szolgáltatások bővítésére fordított pénzek töredékéből például nagyságrendileg kibővíteni és fejleszteni lehetett volna a családon belüli erőszak áldozatai részére rendelkezésre álló meglévő szakmai szolgáltatásokat. Tarthatatlan az a kormányzati cinizmus, amely e pazarlás mellett a lényegében csakis amerikai magánalapítványok által támogatott, évek óta alulfinanszírozott, a nemzetközi nőjogi és gyermekjogi standardok hazai megvalósításán valóban munkálkodó szakmai szervezetekre hárítja az érdemi segítségnyújtás nagyrészét.

Megdöbbenéssel tapasztaljuk, hogy a kormány által készített egyetlen törvénytervezet kizárólag a rendőrség képzésének szükségességéről ejt szót. Különösen visszatetszőnek tűnik, hogy az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium kizárólag a bántalmazó férfiak elhelyezésének megoldását tekinti feladatának, és erre mindjárt 240 millió forintot igényel is, miközben továbbra sincs jele az áldozatok számára nyitva álló menedékotthonok létesítésének. Az előterjesztés mellékletében szó esik sok tízmillió forint már eldöntött elosztásáról illetve a minisztériumok további igényeiről, anélkül azonban, hogy ezen összegek mögött bármiféle szakmai koncepciót láthatnánk. Az anyagi igényekkel kapcsolatban a nemzetközi nőjogi egyezmények hazai érvényesítéséért munkálkodó civil szervezetek fejlesztéséről, támogatásáról azonban egyetlen szó sincs. Holott a nemzetközi tapasztalatok szerint csak az ilyen szervezetek tudják megfelelően megalapozni és megvalósítani a családon belüli erősz!
ak áldozatainak nyújtott szolgáltatásokat, illetve felkészíteni a szakembergárdát.

* * *

A kormányzati nőpolitika általános értékelése

Eddigi tevékenysége alapján a kormány a nőpolitika terén megbukott. A kormányzó pártoknak még éppen két évük van, hogy nőpolitikájukat sürgősen újrakezdve sikerre vigyék.

Az átgondolt kormánypolitika hiánya mutatkozik meg abban, hogy a kormány elmulasztotta az ENSZ nőjogi egyezményében (CEDAW) és az azt értelmező bizottsági ajánlásokban foglaltak végrehajtásának megkezdését, az annak érdekében szükséges jogszabályi és szervezeti alapok megteremtését. Az ENSZ CEDAW Bizottsága 1996 óta többször sürgette Magyarországot, hogy állítson fel országos intézményrendszert a nők jogegyenlőségének garantálására.

A kormányzaton belül a nők emberi jogai mellett következetesen kiálló Esélyegyenlőségi Kormányhivatal működését számos fogyatékosság, kapkodás, felszínesség jellemzi. Ennek talán éppen az a fő oka, hogy az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal nem kap a kormánytól kellő felhatalmazást és forrást a kormány nőpolitikájának vagy akár a nőpolitika valamely szeletének kialakítására és végrehajtására.

Javasoljuk ezért a kormánynak önálló, nagy hatáskörrel bíró Nőminisztérium létrehozását, amelynek feladata valame`nnyi, a nőket jelentősen érintő kérdés szabályozása, igazgatása, felügyelete, felmérése, így egyebek között a családon belüli erőszak vi`sszaszorítására irányuló kormányzati tevékenységek koordinálása. (A Nőminisztériumot illető javaslatunkat részletesen lásd a HCM-NANE következő dokumentumában: habeascorpus.hu/report/cedaw.shadow.report.hu.pdf)


Habeas Corpus Munkacsoport
Juhász Géza


Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek)
Wirth Judit


Női és Gyermekjogi Kutató és Oktató Központ
Morvai Krisztina


Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE)
Herman Judit