Véleményünk a Nőképviseleti Tanácsról

A Magyar Közlöny 1999 /46 számában megjelent az 1059/'999 (V.28.) számú Korm. Határozat a Nőképviseleti Tanács létrehozásáról. A korábbi kormány -  csakúgy mint a jelenlegi - az azóta eltelt időben nem volt képes arra, hogy hatékony, operatív módon létrehozza és működtesse ezt a szervezetet.

A Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület mint a nők közéletiségével 10 év óta foglalkozó civil szervezet kezdettől figyelemmel kísérte a Nőképviseleti Tanács létrehozásával kapcsolatos próbálkozásokat, és tagjaival, továbbá más nőszervezetekkel folytatott konzultációk és az azóta eltelt több mint 6 év tapasztalata alapján az alábbi következtetésekre jutott:

A Nőképviseleti Tanács kormányhatározat szerinti létrehozása hatáskörében túl általános, tartalmilag nem pontosan definiált, formailag bürokratikus és antidemokratikus, ennek megfelelően a határozatban megjelölt céljainak megvalósítására nem alkalmas.

Szerintünk a Tanács megalakulásával kapcsolatos próbálkozásokat le kell venni a napirendről, újra kell elemezni a magyar nők helyzetét, a civil nőszervezetek összetételét és működési területeit, majd az eredményt alapul véve közösen kigondolni egy olyan lehetőséget, ahol a nők érdekeinek valós védelme, a civil szervezetek konkrét célnak megfelelő közös tevékenysége megvalósítható lenne.

Véleményünk indoklása:
A Kormányhatározat a Tanács feladatait az alábbiakban jelöli meg:

„A nők esélyegyenlőségét érintő jogszabályok és kormányzati cselekvési programok tervezeteinek véleményezése , új programok, jogszabály módosítások kezdeményezése”

Véleményünk szerint a fenti funkciót nem egy 20-30 fős tanácsnak kell betölteni. Kezdeményezési lehetőséget valamennyi civil szervezetnek, magyar állampolgárnak biztosítani kell, a véleményezést pedig a téma legjobb szakembereiből álló szakbizottságokra kell bízni.

A Tanács lényegében egy kormányszervezet lenne, hiszen a minisztériumok képviselői mellett a tanács többi tagját is a minisztérium nevezi ki, vagy hagyja jóvá. Véleményünk szerint egy ilyen monstrum és nagyon heterogén szervezet , - még akkor is, ha feltételezzük, hogy időnként összehívható lenne -,  praktikus dolgokban nagyobb részében érdektelen és működésképtelen.

Az ICsSzEM Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Főosztálya betöltheti a koordináló szerepet és minden esetben kikérheti - mint ahogy úgy sem nélkülözheti - a területen munkálkodó civil szervezetek és szakértők véleményét.

A kormányhatározat 2 pontjában leírt feladatok elvégzése ugyancsak az adott főosztály feladata lehet. Ezt egy félig társadalmi, de legfőképpen kormányzati monstrum tanács elvégezni soha nem tudja.
Ami a halálosan unt és csontig rágott CEDOW és hasonló jelentések elkészítését illeti: ennek a feladatnak a kipipálásához sem kell Nőképviseleti Tanács. Ezek a jelentések ezen a területen a látszattevékenység klasszikus példányai, és elkészítésük hivatalból megoldható.

A kormányzati intézkedések nagyon kismértékben vonatkozhatnak az esélyegyenlőség szinte megfoghatatlan területeire, hiszen a „de jure” tennivalók már le vannak rendezve, és papírforma szerint minden „eurokonform”, kivéve a magyar nők helyzetét. A gond a gyakorlatban rejlik. A konkrét tennivalók felismerése, megoldási módjainak kidolgozása, majd végrehajtása nem egy Tanács feladata, hanem a társadalom segítségét nem nélkülözhető, megfelelő operatív szervezeteké.

Magyarországon jelenleg civil nőmozgalom nem létezik.
100-120- ra tehető a megfelelő szinten működő civil nőszervezetek száma, amelyek a saját kertjeiketművelik és tagjai áldozatkészsége, helyi helyezkedési ügyessége alapján többé- kevésbé akár országos szinten is jól működik. Ezeknek a szervezeteknek a nevesítése nem okoz gondot. Az összefogásukra irányuló kezdeményezések szerintünk az alábbiak miatt buktak el:

Az Egyesületek rendkívül heterogének, politikailag, területileg, színvonalukat tekintve megosztottak. Közös szálra csak az érdekeik mentén fűzhetők fel. Jelenleg ilyen általános szintű érdek megjelenítésének lehetőségét nem látom. Utoljára a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetségében (Női Érdek) 40-nél több nőszervezet lelkesen és hevenyében összeállva kivívta az uniós reprezentációt. Ez a szervezet elvárható szinten képviseli a magyar nők érdekeit az unióban, de itthon konkrét érdekvédelmi tevékenységet lehetőségeit meghaladva nem tud ellátni ... Az European Women Lobby hatékonyságát nem ismerjük, de elképzelhető, hogy nagysága és az igények országonként, rétegekként eltérő jellege miatt szintén nehézségekkel küzd..
Ennyi lábat egy közös cipőbe beszorítani nem lehetséges, ezért nem is kell erre törekedni.

Javaslataink: Készíteni kellene egy jól használható értékelést a női civil szervezetekről, és csoportosítani őket az alábbi területek szerint: (természetesen egyéb csoportosítás is hatékony lehet):

Foglalkoztatás, munkaügyek
Képzés, oktatás
Családi és szociális ügyek
Emberjogi kérdések (erőszak, diszkrimináció)
Közéletiség, képességfejlesztés
Egészségügy, környezetvédelem
stb....

Segítséget kell adni ahhoz, hogy egy-egy terület jól működő országos hálózatot hozzon létre - pályázat háló kiépítésre -, az így kialakított hálózatok operatív és hatékony segítséget és demokratikus kontrollt tudnak biztosítani a konkrét kormányzati és szakmai feladatok megoldásában, de legfőképpen az adott terület női érdekvédelmében

Ezen a módon lehetne azt is biztosítani, hogy a vidéki nőszervezetek egyenrangúan bekapcsolódhassanak a területüket érintő programok megoldásába.

A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetségre, mint koordináló szervezetre szükség van, hiszen az EU-ban nem lehet nem ott lenni, de látni kell azt, hogy itthon a fenti laza de hatékony hálózatok kiépítésén kívül semmiféle „műhelyek, asztalok, táblák, körök és tanácsok" nem képesek megjeleníteni és összefogni a női érdekek változatos színes világát. (Volt erre kísérlet annak idején, de azt Magyar Nők Demokratikus Szövetségének hívták.) Nem a szervezet, hanem a hatékonyság a fontos. Érdek és érdekeltség szerint összefogott hálózatokra, elektronikus koordináló rendszerekre, levelező listákra van szükség olyan szinten, ami lehetőséget ad arra, hogy a vélemények találkozzanak, ugyanakkor az öncélú, felesleges látszat- tevékenységnek nem adnak helyet.

Most ahány ló, annyifelé húz. Leginkább persze a zab irányába, de ez természetes és nem akadálya, inkább mozgatója lehet a női érdekérvényesítés okos és jól programozott művelésének.


 

Huszár Józsefné Júlia
a Veszprémi Nők Kerekasztala Egysület elnöke