Van-e választási lehetőség?

 

 Nincs igazi választási lehetőség, mert:

1. Nincs nagy választék, csak az adott pártok adott jelöltjei vannak az étlapon  A magyar választási rendszer nagyjából bebetonozódott. Új párt alakulásának szinte alig van esélye. Aki a kis pártokra szavazna, fél, hogy az ő szavazata elvész,  mert a saját jelöltje  úgy se kerül be a parlamentbe. A választék hiánya sok embert  visszatart a szavazástól.

2. Ugyanazokat az arcokat látjuk nagyjából a rendszerváltás óta. A jelöltek arcát, életét, szövegét jól ismerjük, de nem ismerünk más friss embereket. Nincs is esélyük a bemutatkozásra. A választópolgár jobb híján szavaz egyik vagy másik jelöltre vagy pártra, vagy el se megy  szavazni.

3. Fontos lenne minden jelölt megismerése, de a választók többsége nem megy el a választói gyűlésekre, illetve csak a saját jelöltjének a bemutatkozására megy el. A másik személyiségét aszerint ítéli meg, hogy melyik TV csatornát hallgatja. A média mérhetetlenül torzít. A politikai ellenfél  az „ellentábor” csatornáján nem jön át, mert a lehető legelőnytelenebbül mutatják.

4. A pártok programjai nem adnak jó választási lehetőséget. Nincs nekik saját, a másiktól jól elkülöníthető markáns programjuk. A csábító ígéretek  lebegnek a levegőben. A polgár csak kapkodja a fejét, és kezd nem bízni. Minél többet mondanak neki, annál bizalmatlanabb -  és joggal.

5. Ma a választó polgárok legtöbbje az ösztöneire hallgat és rendkívül befolyásolható. Nincs nagyon jól definiált saját érték rendje. Ki megy az utcára és képes ököllel menni a másiknak csak azért, mert annak ellenkező véleménye van. Érett, felelős gondolatok az emberek többségének a fejéből  hiányoznak.

6. A választók többsége azt hiszi, hogy a választás élet - halál kérdése. A megélhetési politikusoknak talán döntő élethelyzet, de a választónak nem az. A pártok pánik kampányt folytatnak. „Most, vagy soha”  hangulatot sugároznak, és mindent elkövetnek, hogy bennünket lázas állapotban tartsanak. Ezért kell a népet az utcára vinni. Ott azután jól lázba jön. De tud-e a lázas ember gondolkodni?

7. Szerencsére mi nem parlamentben élünk, hanem egy komplett civil világban, ahol az alkotmány vigyáz arra, hogy a játékszabályok  betarttassanak. Tehát a legtöbb embernek  nem dráma az, hogy ki győz a képviselőválasztáson. Az intézményeket és a civil világot kell védeni úgy, hogy az védekezőképes legyen. A társadalom végül is egy érzékeny egyensúlyban levő  szerkezet alapján nem a politikusok segítségével, de az ő működésük ellenére is megóvható. Nem azt nézném, hogy ki mekkorát ígér, hanem azt, hogy ki a reálisabb, demokratikusabb  gondolkodású ember.

8. Állampolgári öntudatunk részévé kell lenni, annak az érzésnek,  hogy a képviselő függ tőlem és nem fordítva. Nem igaz, hogy ők tudják, mi a jó nekem. Azt tudják, hogy mi a jó maguknak. Az általuk vélt  közérdek nevében járnak el, és a nemzet nevében  bölcs mindegyik. A polgárnak fel kell nőni ahhoz, hogy mögé lásson a lózugoknak.

9. A nők megint majdnem teljesen kiszorultak a magyar parlamentből. Ezen már nem sokat lehet javítani. A zárt macsó rendszer nem teszi lehetővé, hogy egy normális arányú parlament létre jöjjön. Nem igaz, hogy nincsenek rátermett nők. A férfiak tetszelegve csak magukat nézegetik a politika tükrében, és nem látnak ki a fejükből. Körül vannak véve okos, ügyes nőkkel, akik az ő munkájukat segítik.  Mi lenne velük nélkülünk?  Ez a kérdés, a mi olcsó, erőtlen vígaszunk. Gettónkat üveg korlát veszi körül.
 
 

Veszprém, 2006. március végén                                                       
 

Huszárné Júlia