Közgyűlési határozat az emléktábláról
Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése a 357/2026. (X.29.) határozatban hozzájárult ahhoz, hogy a néma nőtüntetés 70. évfordulójára emléktábla kerüljön a Veszprémi Panteonba.
Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése a 357/2026. (X.29.) határozatban hozzájárult ahhoz, hogy a néma nőtüntetés 70. évfordulójára emléktábla kerüljön a Veszprémi Panteonba.
Tárgy: Kérelem emléktábla elhelyezésére a Veszprémi Panteonban, Lugossy Mária alkotásánál
Kérelmező: Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület
Veszprém Megyei Jogú Város Polgármestere és Kulturális Bizottsága!
A Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület tisztelettel kérelmezi, hogy az 1956. december 6-i nőtüntetés 70. évfordulója alkalmából méltó emléktábla kerüljön a veszprémi várban található Panteonba. A tervezett táblát a Lugossy Mária által alkotott halápi kő mögötti falfelületen szeretnénk elhelyezni.
Az új emléktábla anyaga fényesre csiszolt gránit lenne, amely anyagában, színvilágában és tipográfiájában igazodik Lugossy Mária alkotásának szellemiségéhez, és megőrzi a helyszín műemléki és esztétikai egységét.
A tábla megvalósítását teljes egészében lakossági közadakozásból kívánjuk finanszírozni. A városi önkormányzattól kizárólag a tulajdonosi hozzájárulást, a szükséges főépítészi és örökségvédelmi jóváhagyások támogatását, valamint a kivitelezési munkák koordinációjában való segítséget kérjük.
Kérjük a Tisztelt Bizottságot és a Polgármester Urat, hogy a veszprémi nők történelmi helytállásának 70. évfordulójára, valamint a női helytállás megünneplésének 18 éves városi hagyományára és a műemlékrészlet megmentésére való tekintettel kérelmünket támogatni szíveskedjenek.
Köszönettel a Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület nevében
Veszprém, 2026. augusztus 24.
Szabóné Kóródi Csilla
elnök
Huszár Józsefné Júlia
alapító elnök
Mellékletek:
1. melléklet
A Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület és városunk hétköznapi királynői nem hagyhatják, hogy elkopjon múltunk, és jeles napjaink ünneplése rutinná váljon. Egyesületünk a néma nőtüntetés évfordulóját 2008 óta a Női Helytállás Napjának tekinti, és méltó körülmények között eddig 160 veszprémi hölgyet részesített ezen a napon elismerésben. Nevüket és érdemeiket két könyvünkben örökítettük meg.
Az emlékkőnél évenként megtartott emlékezés és a Női Helytállás Napja megérdemelten tekinthető a királynék városa maradandó értékének.
Az emléktábla állítása megerősíti ezt a szándékot, és a Panteon sok ezer látogatója előtt egyértelművé teszi a Lugossy Mária szobrászművész által alkotott emlékkő jelentőségét, valamint hirdeti az utókornak a veszprémi nők hazaszeretetét és helytállását.
A tábla tervezett mérete: 60 cm széles, 40 cm magas és 2–3 cm vastag. Anyaga fekete, csiszolt gránitlap, süttői mészkő vagy márvány lehet: klasszikus, időtálló, és jól illeszkedik a veszprémi várnegyed és a belváros hangulatához. Letisztult megjelenésében követnie kell Lugossy Mária bazaltkő alkotásának stílusát.
A fenti méret elegendő ahhoz, hogy a tábla olvasható legyen, de ne nyomja agyon a falat. A méretnél figyelembe kell venni a Panteon egyéb emléktábláinak méretét. Tervezett elhelyezése fényképes mellékletünkben látható.
Betűkialakítás: véséssel mélyített, időtálló színezés, amely harmonizál a meglévő emlékmű feliratával. A sötét kövön a matt bronz vagy az antikolt arany porfestésű bevonat a legidőtállóbb.
A közösségi finanszírozás nemcsak a keretet biztosítja, de érzelmileg is bevonja a veszprémi lakosokat a projektbe.
Jogi háttér: A gyűjtést a Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület mint 30 éve hivatalosan bejegyzett szervezet indítja. Ebből a célból az egyesület a bankjánál elkülönített alszámlát nyit „Veszprémi Nők Emléktábla Alap” néven.
Átláthatóság: A gyűjtési cél megállapításánál az emléktábla állítása mellett a méltó decemberi ünnepség költségeit is figyelembe kell venni. Az adományozók nevét és a gyűjtés állását az avatást megelőzően közzétesszük az egyesület honlapján, illetve a közmédiában.
Kommunikációs csatornák: Önkormányzati csatornákat, közösségi oldalainkat és a helyi médiát szeretnénk igénybe venni.
Az emlékkő 2006-os avatását Szili Katalinnak, az Országgyűlés akkori elnökének beszéde tette jelentőssé. Az emléktáblát 2026. december 6-án, avatási forgatókönyv és protokoll alapján avatnánk fel. A meghívottak köréről, az avató személyéről és a műsor összeállításáról később születik döntés.
A CSEND KIÁLTOTT,
amikor 1956. december 6-án a veszprémi nők az orosz tankokkal szemben néma tüntetéssel tiltakoztak a terror és a megtorlások ellen.
A veszprémi nők hősiességének emlékére állították 2026. december 6-án a Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület és Veszprém közössége.
A TŰZTORONYTÓL indultak a veszprémi nők
1956. december 6-án szembe az orosz tankokkal, hogy felmutassák bátorságukat és hazaszeretetüket.
Hősiességükre emlékezve állították a Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület és Veszprém közössége 2026. december 6-án.
A veszprémi nők hazafiságuk és a legyőzöttek méltóságának felmutatására, az élet nevében emelték fel a csend intő szavát 1956. december 6-i néma tüntetésükkel.
Hősiességükre emlékezve állították a Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület és Veszprém közössége 2026. december 6-án.
További javaslatokat is figyelembe veszünk. Fontos, hogy a felirat figyelemfelhívó legyen, és az esemény drámaiságát is tükrözze.
„A Haláp hegyről származó bazaltkövet Lugossy Mária Munkácsy-díjas szobrászművész alkotta formába a forradalom 50. évfordulójára. A kő elhelyezése 2006-ban, az emléktábla állítása 2026-ban a Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület szervezésében, a veszprémi polgárok közadakozásából valósult meg.”
Összeállította: Huszár Józsefné Júlia, a VENŐKE alapító elnöke.
Veszprém, 2026. augusztus 22.
Egyesületünk működéséhez, programjaink megvalósításához anyagi támogatás formájában – pályázat és adomány keretében – tőlük kaptunk segítséget:
Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata
Magyar Női Alap Alapítvány
„Gender!? Őrület!” – mondja művelt, nagytudású barátom, és megborzong. Megpróbálom megnyugtatni, a gender mibenlétét megmagyarázni, a mainstreaminget felvázolni, míg végigmegyünk a Kossuth utcán.
Gendert az Úristen találta ki. A gender azóta létezik. A nő teremtésétől más. Mihez képest? Hát a férfihoz. A nő mást (is) és másképpen tud. A férfi agyjárása dobozolt, a nőé huzalozott. Helyzete térben, időben társadalomfüggően determinált.
Hajaj! Mi hasznunk a huzalozott agyúakból? Bonyolult, ezért kutatja a tudomány. Egyetemeken a gendernek tanszéke van. Nálunk is volt, de már nincs! Eltolták. Nem Veszprémbe, Bécsbe. Oka a tupírozott őrület.
Nem győztem meg. „De hát ezek felvonulnak…” – retteg tovább. Nem tudok mit tenni. Segítségül hívom Szent Genderát: óvjon bennünket frusztrációtól, kasztrációtól, pankrációtól, az ál Demok-Rációjától. Úgy legyen.
Aktuális alapfogalmak: a nemek társadalmi viszonya. A „gender” nem szitokszó, hanem egy objektív társadalmi jelenség tudományos leírása. Bár angol kifejezés, pontos magyar megfelelője nincs; leginkább „társadalmi nemként” fordítható, amely egy folyamatosan változó viszonyrendszert jelöl.
A gender mainstreaming azt jelenti, hogy a nemek szempontját a társadalmi, politikai és intézményi döntésekben is figyelembe vesszük. A nemek közötti kapcsolat és annak alakulása alapvetően befolyásolja a társadalom életképességét és a demokrácia jövőjét. A történelem során a döntéseket és a háborúkat férfiak uralták, míg a nők a háttérbe szorulva, sokszor másodrendű állampolgárként biztosították az emberiség fennmaradását: ápoltak, neveltek és óvták a családokat.
Bár a történelemkönyvek ritkán említik a nők nevét, szerepük meghatározó volt. Az emberiség felemelkedése elválaszthatatlan a nők jogi és társadalmi elismerésétől. A nők megtartó ereje, a családok megőrzése és a gyermeknevelés legalább akkora mértékben járult hozzá a túléléshez, mint a harci cselekmények. A gender kérdésköre tehát közös jövőnk és az egyenjogúság záloga. Nélkülük nem haladt volna a történelem. Számos, férfiak által megvalósított ötlet valójában nők fejéből pattant ki, ám érdemeiket a múlt homálya fedi. Ma is rengeteg jeles gondolatot köszönhetünk feleségeknek és titkárnőknek, és sok politikus beszédét is a felesége ellenőrzi.
A természet férfinak és nőnek teremtett minket, de csak együtt vagyunk egészek. Kapcsolatunk alapja a biológiai vonzalom és az utódnevelés, melyet a társadalmi keretek emelnek magasabb szintre. Történelmileg a férfi a fizikai erőt és az uralkodást képviselte, míg a nő szerepét sokáig a gyermekszülés határozta meg.
A teremtésmítosz szerint azonban Isten az embert férfinak és nőnek, egymáshoz illő társnak alkotta. Az ember önmagában hiányos; a két nem csak egymás vonatkozásában, egyenértékű partnerként határozhatja meg önmagát. Már az ókori bölcsek is tudták: a társadalomnak szüksége van a nők tudására.
„Az asszonyok szerepe fontos az államéletben, mivel a nő fogékonyabb az istenire, mint a férfi, ezért az istenek szeretete és a velük való kapcsolat ápolása az ő feladatuk.”
A nők társadalmi szerepvállalása csak az ipari forradalom után, mintegy 150 éve indult fejlődésnek, amikor a fizikai erő helyett más képességek váltak fontossá. Mára a nők jelenléte az értelmiségi pályákon nélkülözhetetlen.
Történelmileg az ókori, gyűjtögető társadalmakban a nők helyzete még kiegyensúlyozott volt; aktív szerepük és leleményességük biztosította a közösség túlélését, sőt létezett anyajogú társadalom is. A nők alárendeltsége a földművelés kialakulásával kezdődött: a területszerzéshez szükséges erőszak a férfiak fizikai dominanciáját hozta el. Ez a tulajdonosi szemlélet a nők szexuális korlátozásához és jogfosztottságához vezetett; a nő a férfi tulajdonává vált, a hűtlenséget pedig vagyon elleni vétségként büntették.
A civilizációk fejlődése során a férfiak kisajátították a vallást és a hatalmat, a nőket pedig gyámság alá kényszerítették. Még a görög demokráciában sem örökölhettek vagy birtokolhattak vagyont. Ez a szemlélet évszázadokig tartotta magát; még Rousseau is úgy vélte, a nők feladata csupán a férjük kiszolgálása. A változást végül az ipari forradalom hozta el, ahol a nők munkába állása – bár kezdetben kizsákmányoláson alapult – megnyitotta az utat a társadalmi átalakulás felé. A dolgozó nők sorsát korábban a kizsákmányolás és jogfosztottság jellemezte. Évszázadokig csak a férfiak szemszögéből, passzív és alárendelt lényekként jelentek meg az irodalomban és a kultúrában, ami önleértékeléshez vezetett. A nőmozgalom Észak-Amerikából indult, ahol a függetlenségi harcok és az egyenlőség eszméje megerősítette a nők igényét a szabadságra. Európában Anglia vált a mozgalom központjává, dacolva azzal a hiedelemmel, hogy a tanulás ártalmas a nőknek.
August Bebel, a téma jelentős gondolkodója rávilágított: a nők politikai és kormányzási alkalmassága nem marad el a férfiakétól. Kiemelte, hogy egyenlő társadalmi feltételek és egészséges környezet mellett a nők szellemi képességei eddig nem látott módon bontakozhatnának ki. Szerinte a nők alkalmazkodóképessége kiváló, és a megfelelő fejlődéshez csupán biztosítani kell számukra a szükséges szabadságot és lehetőségeket. E törekvések mentén indultak el a választójogi mozgalmak.
A nők és férfiak közötti kölcsönös tisztelet és egymás támogatása alapvető érték, amely gazdagítja a döntéshozatalt és élhetőbbé teszi a világot. A nők politikai emancipációja a választójog kiterjesztésével indult, ám a társadalmi egyenjogúság folyamata ma is tart. A nők munkája nélkülözhetetlen a modern társadalom számára, részvételük pedig a demokratikus fejlődés előfeltétele. Hiányuk a politikában minőségi romlást okoz, ezért az EU és az Európa Tanács is a nemek kiegyensúlyozott szerepvállalását szorgalmazza.
Útravalónak: Nekünk, nőknek – önismerettel és egymás megbecsülésével, erősen, de gyengéden – részt kell vennünk a társadalom minden folyamatában. Az élet értelme, hogy mások javára kiteljesedjünk.
Huszár Józsefné Júlia
alapító elnök,
Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület
A VENŐKE idei Gizella-napi kiállítása a „Békét álmodó női varázslat” címet viselte. Az alábbi képek az esemény hangulatából mutatnak meg néhány pillanatot, alattuk pedig Huszár Józsefné Júlia megfésült, sorkizárt megnyitóbeszéde látható képformában.
Ahol nincs asszony, ott nem söpörnek. A por beül a sarkokba, a levegő megáporodik, az ingek és a lelkek meggyűrődnek, a mosdatlanság eluralkodik, a pénz elfolyik — és ami mindennél rosszabb: hiányzik a meleg gondoskodás. Bizony, bizony: asszony kellene a Házhoz!
Amióta világ a világ, minden intézmény — a családtól az országig — ott működik jól, ahol a férfiak és a nők egymást kiegészítő, egymást támogató közreműködése elfogadható harmóniát teremt.
(A történelmet most felejtsük el. Nincs mire büszkének lenni: férfimunka volt.)
A világ legtöbb országában nagyon jól tudják ezt, és gyakran pozitív diszkriminációval támogatják, hogy a nők a politikai és gazdasági döntéshozó testületekben is érvényesítsék azokat a tulajdonságokat, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalom harmonikus működéséhez. Egy olyan közegben, ahol az erő és a dominancia az egyetlen érvényes valuta, elvész a párbeszéd képessége és a kompromisszumkeresés igénye.
A döntéshozók asztalánál jelenleg olyan szabályrendszerek születnek, amelyek gyakran köszönőviszonyban sincsenek a hétköznapi valósággal: a családok mindennapi küzdelmeivel vagy a gondoskodás láthatatlan munkájával. A nemzetközi megítélésben az egyik legfontosabb esélyegyenlőségi mérőszám a nők részvételének aránya a döntéshozatalban. Magyarország világviszonylatban is sereghajtó e téren, holott a magyar nők nem tehetségtelenebbek, nem képzetlenebbek a férfiaknál — sem pedig finn, francia vagy spanyol társaiknál; és itt felsorolhatnám a fejlett világ döntéshozatalának szerkezetét…
Sajnos a kígyó a saját farkába harapott, mert a rátermett nők ritkán választják a politikai terepet. Környezetemben a tehetséges és tenni vágyó nők inkább más területeken — a civil szférában, a tudományban vagy az üzleti életben — keresik az önmegvalósítást.
A pártok prominensei pedig, fejüket kidugva az iszapból, körbenéznek, és megállapítják: „Jé, itt nincsenek is nők!” Ezzel aztán igazolva is érzik magukat, visszadugják a fejüket a mély magyar macsó mocsárba. Valódi szemléletváltásra lenne szükség, hogy a Ház végre a társadalom egészét reprezentáló, friss levegővel teli, élhető országot tudjon teremteni.
Amíg a politika csak önmagát reprodukáló férfiklub marad, addig a döntésekből hiányozni fog az a bölcsesség és türelem, amely nélkül egyetlen közösség sem maradhat hosszú távon egészséges és fenntartható.
Asszonyt kellene hozni a Házhoz!
Egyesületünk a Gizella napok alkalmából minden évben tiszteleg a királyné emléke előtt, és kulturális programjával gazdagítja a városunk életét.
Ezévben felhívásainkat kiterjesztenénk a középiskolákra is. Célunk: kaput nyitni intézményeink pedagógusai és diákjai felé, hiszen elsősorban ők jelentik Veszprém történelmi hagyományainak őrzését, és egyben városunk közösségeinek utánpótlását.
Egyesületünk működéséhez, programjaink megvalósításához anyagi támogatás formájában – pályázat és adomány keretében – tőlük kaptunk segítséget:
Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata
Magyar Női Alap Alapítvány
Az idei Női Helytállás Napja szépséges ünnep volt, mert elhangzott az idősotthonokban pótolhatatlan munkát végző nőtársaink elismerése, és módunkban állt az ünnepelteken keresztül mindezt megköszönni az intézmények vezetőinek és összes dolgozójának. A női helytállás nagyszerű képviselőit ünnepeltük:
Köszönjük a szuper minőségi közreműködést a Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjainak, a Military Girls tagjainak – Veronikának és Nikinek – a páratlan 56-os összeállítást, valamint az önkormányzat segítségét. Az emléklapok grafikai munkáját Berta Ágnes alkotta, a digitális kivitelezés Huszár József munkája, a mottók H. Marton Júlia gondolatai. A három intézménynek Ványa Magdi ajándékozott három szép festményt – neki is köszönjük.
Forrás: Huszár Júlia
https://www.facebook.com/profile.php?id=100072241607475
"A 30 éves VENŐKE könyvé"-ből
A Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület 2025. október 14-én tartotta jubileumi ünnepségét az Agóra Kulturális Központ kamaratermében. A rendezvényen Huszár Józsefné Marton Júlia, az egyesület alapító elnöke és a kötet szerzője bemutatta az egyesület „A 30 éves VENŐKE könyve 1995–2025” című frissen megjelent könyvét.
A művet dr. Tölgyesi József ny. tanár, főiskolai docens értékelte. Az eseményen közreműködtek a Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjai és a Csermák Antal Alapfokú Művészeti Iskola növendékei.
A 30 éves jubileumi kiadvány több évtized eseményeit, a veszprémi nők közösségi szerepvállalását, programjait és személyes történeteit örökíti meg. A kötetben gazdag fotóanyag, visszaemlékezések, történeti áttekintések és személyes élmények kaptak helyet.
A jubileumi est fotóválogatása megtekinthető a galériában:
Képgaléria – 30 éves VENŐKE jubileum
|
|
A VENŐKE is fontosnak tartja, hogy a nőket leginkább sújtó daganatos betegség esetén mindenki azonos eséllyel kaphassa meg a gyógyulásához, életminőségének megtartásához szükséges kezeléseket, szolgáltatásokat. Ezért támogatjuk a Mell-véd Közösség petícióját, és kérjük tagjainkat, kedvelőinket, aláírásukkal csatlakozzanak a kérelemhez, és erre buzdítsák barátaikat, ismerőseiket is!
https://www.peticiok.com/nemzeti_tervet_a_mellrak_ellen_a_mellrak_tuleleseert
|
|
2015. május 5. 17:30 Megnyitó esemény a Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központ (Veszprém, Vár utca 31.) tetőtéri kiállítótermében és a Szent Mihály-székesegyház altemplomában
2015. május 6. 15-17 óráig a Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központ előadótermében
2015. május 7. 15-17 óráig a Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központ előadótermében
2015. május 8. 10-14 óráig Eötvös Károly Megyei Könyvtár Kisfaludy termében (Veszprém, Komakút tér 3.)
2015. május 8. 15-18 óráig az Eötvös Károly Megyei Könyvtár Kisfaludy termében
Programunk részletes meghívója, amely Facebook oldalunkon is látható, itt olvasható.
Kérjük, kövesse figyelemmel rendezvényeinket Facebook oldalunkon, és tiszteljen meg bennünket jelenlétével a fenti programokon!





