VESZPRÉMI NŐK KEREKASZTALA EGYESÜLET
Ami sikerült, és ami nem
Közzététel kelte: 2010.11.06.A város szikláira nagyon vigyázni kell, mert ami a sziklán is kihajt, az erős és tartós.
A mi kis egyesületünk ezelőtt 15 évvel 17 fővel, kis erővel, de nagy akarással vetette meg lábát a veszprémi közéletben. Nem voltunk egyedül. Ezidőtájt a rendszerváltás után a szabad, értelmes élet lehetőségeit felismerve és nagyon akarva számos civil szervezet jött létre és indult el, megteremtve saját atmoszféráját, és lassan nem hétszín, hanem száz szín virággá varázsolta a várost.Most visszanézve magától értetődik, hogy ebben a kiszínesedő világban ki kellett virágoznia egy nőszervezetnek, amely továbbadója akart lenni a város asszonyai által ezer éve rejtett és rejtegetett kincseknek, a város női szellemiségének.
Végigmehetnék azon az úton, amit 15 év alatt társaimmal megtettünk, elmondhatnánk sikereinket és tévedéseinket, elmondhatnám, hogy a kis virágmag-cserélgető szervezetből hogyan lettünk országosan, sőt külföldön is ismert nőszervezet, de az erre szánt rövid időben nem ezzel szeretnék foglalkozni. 15 órakor megnyitunk egy kiállítást "Erős nők a sziklán" címmel, amelyen érdeklődő barátaink bepillantást nyerhetnek tevékenységünkbe.
Én most a lelkünkről szeretnék szólni, a várossal közös lelkünkről.
A város szeretete, a szülőföld szeretete, a büszkeség, hogy itt élhetünk, kötelezettséggel jár. Értékeit, szépségeit megőrizni kötelességünk.
Tizenöt évvel ezelőtt egy amerikai tanulmányút után - ahol a legrégebbi amerikai nőszervezet vendége voltam - hazahoztam egy fajta szellemiséget, hiszen jártam azoknak az asszonyoknak az emlékmúzeumában, akik a vasúti sínekhez láncolták magukat, hogy elnyerjék a nők számára a szavazati jogot, kétféle elkötelezettség élt bennem: az egyik a nőket segíteni abban, hogy kilássanak a konyhából és felszabadult, tiszta emberként kerüljenek be egyenrangú társként a közéletbe; a másik, elkötelezettségem a város iránt.
Amikor fiatal lány voltam - itt voltam kollégista az Óváros téren (akkori nevén a Vörös hadsereg téren) -, gyakran felszaladtam a Benedek-hegyre, ránevettem a sziklákon kihajtó TÖRÖK SZEKFŰKRE, megcsodáltam a nem hervadó árvalányhajakat. Itthon voltam.
A Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület elnevezés azt jelzi, hogy a város ízét, színét és szívét szeretnénk visszaadni és asszonyi módon felemelni. Női szervezet vagyunk, mindazzal a leleménnyel, kitartással és beleérző képességgel, amivel a nők kiváltképpen rendelkeznek. A kerekasztal azt jelenti, hogy mindenki idefér és mindenki egyenrangú. Számosan jöttek, száznál jóval többen, de sokan el is mentek, sajnos nem egy már oda, ahonnét nincs visszatérés, de mégis közöttünk vannak, másokat sorsuk vitt máshova, és olyan is volt, aki nem tudta megérteni, hogy ebben a nem könnyű világban hogyan lehet ingyen dolgozni. A kerekasztal azt is jelzi, hogy nagyon különbözőek vagyunk, és a különbözőségben nagyon sok tehetség rejlik.
Tagjaink tudnak könyvet és verset írni, zenélni és táncolni, értenek a számítógéphez, szervezkedéshez, gyógyításhoz, nem sorolom. Színes, gyönyörű személyiségek vannak közöttünk. Tartós, vihart álló virágok a veszprémi sziklán.
Mi az, ami sikerült?
- Sikerült értékeket megőrizni.
- Sikerült összesen 5 könyvet kiadni.
- Sikerült emlékkövet állítani a Panteonban.
- Sikerült szép, tartalmas összejöveteleket szervezni.
- Sikerült tagjainkat átvezetni az informatika világába. Annak idején ott tartottunk, hogy az egér csak arra való, hogy a macska megfogja, és ma több mint 30 tagunk van a jól működő belső levelező listánkon, és több országos női listán hallatjuk hangunkat. Honlapunk - köszönhetően információs munkatársunknak - naprakész, egyedi, és eltér a szokványostól.
- 2 kisebbségi önkormányzati tagunk van.
- Jó volt elmenni együtt Erdélybe, és népszerűsíteni a "Hiányzol Éva!" könyvünket, és megírni férfitársaink szerepköréről a "Hiányzol Ádám!" c. könyvünket.
- Jó volt képviselni az egyesületet, a magyar civil női értékeket, véleményt mondhattam erről Stockholmban, Londonban, Isztambulban, Prágában és szerte az országban.
- Sikerült megmaradni, és anyagilag úgy elnavigálni az egyesületet, hogy miközben nagyon értékes munkát végeztünk, és erőnkhöz mérten jótékonyságra is futotta, millió feletti éves kiadással, a tagsági díj megmaradt évi 300 Ft-nak, tehát jelenleg is annyi, amennyit 15 évvel ezelőtt megállapítottunk.
- Sikerült a tevékenységünkben a hagyomány- és értékőrzést összeegyeztetni azzal, hogy számos rendezvénnyel segítettük az EU csatlakozást és az EU népszerűsítését.
- Sikerült elkerülni a politizálást, annak ellenére, hogy az egyesület tagjai között a legkülönbözőbb meggyőződésű emberek vannak.
- Két ízben sikerült törvénymódosítást kilobbizni, de sikeresek voltak azok az akciók is, amelyek az EWL (European Women's Lobby) tevékenységén keresztül hatottak, akkor is, ha csak az aláírásgyűjtésben vettünk részt.
- Vendégünk volt az amerikai nagykövet, Jókai Anna, Szili Katalin, Gurmai Zita és számos esetben Bernáth Ildikó képviselők, csakúgy, mint Heller Ágnes professzor asszony. Nyitott szívvel és gazdagodva személyiségükkel lélekben gazdagodva kerültünk ki ezekből a találkozásokból.
- Sikerült jól együtt dolgozó csapatot kialakítani, és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a szeretet és az elkötelezettség is összefűz bennünket. Ismerjük egymás gondjait, bajait, és ha tudunk, segítünk egymásnak. Gazdagságunk bennünk van. Ez a legnagyobb maradandó érték.
- Ne felejtsem el, hogy sikerült nagyon sokszor jól érezni magunkat egymás társaságában. Jó bulikat tartottunk, élveztük asszonytársaink szellemi atmoszféráját. Hiába mosod arcodat, csak másban fürösztheted meg magad.
- Egyesületünket városunk 2009-ben Pro Civitate díjjal tüntette ki!
- Ami egyéb tevékenységünket illeti, kérem tekintsék meg a kiállításunkat, illetve a www.venoke.hu honlapot.
Mi az, ami nem sikerült?
Természetesen nem sorolom fel mindennapos kudarcainkat, az esetenkénti megaláztatásokat, mert ha ezeken nem tudtunk volna úrrá lenni, magabiztosan átlépni, akkor megakadt volna tű a lemezen. Szerencsére ez nem következett be. A kudarcokat, sérelmeket mindjárt el is felejtettük.
Ami nem sikerült?
Nem sikerült a "nagy projekt", a "Több nőt a közéletbe!". Erről a témáról az elnökasszony részletes előadást tartott délelőtt. Ez a feladat még előttünk van; nem szabad feladni azt, hogy megközelítsük az európai átlagot, ez az egész társadalom érdeke.
A civil világ lassan erősödik, sokkal lassabban, mint ahogy a demokrácia megőrzése ezt megkövetelné. A civilek abban különböznek a politikusoktól, hogy míg azok a hatalmat, a civilek a maguk céljait szeretnék megvalósítani, és ehhez csak működési teret kérnek. A politikust köti a pártfegyelem, a civilt csak a belső kötelességérzete. A politika érdeke is, hogy mellette színes, gazdag civil világ bontakozzon ki, mert az üres, önmagáért való hatalomra nagyon könnyen ráborul az üvegharang, amelynek belseje tükör, és így a hatalom búrájába zárt politikus már csak önmaga tükörképét látja, csillogva és felnagyítva, közben a valós világ rajtuk kívül zajlik.
Veszprémben ez nem tapasztalható. Magam - annál is inkább, mert teljesen független ember vagyok - ezt nem éreztem. Bajban voltak és most is bajban vannak azok, akik annak alapján akarnak megítélni bennünket, hogy milyen szinűek vagyunk. Az egyesület nem narancsszínű és nem vörös, vannak közöttünk mélyen vallásosak és mélyen más vallásúak, baloldali és jobboldali irányultságú emberek. Valamennyien tehetségesek, és nekünk, nőknek ezer színűnk van. Őrizni kell a ezerszínvirágot, a kertet, ahol minden életszakaszban virágzik valami...
Miért mondom mindezt?
A civileknek végzetük, ha a hatalomhoz csapódnak, mert elveszítik függetlenségüket, így könnyen eszközzé válhatnak. Nem ritkán be akartak bennünket is sorolni ide vagy oda. A civilek védőszentje, Szent Civiliusz megvédett bennünket ettől. Szent Civiliuszt mérgemben találtam ki, mikor a bűrokrácia ránk telepedett. Négy imát írtam hozzá, ez mindig segített, hiszen megkönnyebbültem tőle.
Néha idegenkedve néztek ránk, néha borzadva suttogták a mai mély magyar macsó világ szitokszavát, hogy ezek "feministák", de azután látták, hogy szép családunk van, párunk, gyermekeink, és szeretjük magunk körül a férfi embereket, akiket társainknak, segítőinknek tartunk. Olyanok borzadoztak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy ez a szó korszerű értelemben nem jelent egyebet, mint az emberi jogok tisztességes alkalmazását, és azt, hogy tiltakozunk mindenfajta diszkrimináció ellen. Meggyőződésem, hogy nem igazán demokrata az, aki nem tudja és érzi, hogy a nők egyenrangúvá emelése emberi jogi kérdés, és a társadalom elsőrendű érdeke. Röviden, minden igazán demokrata - nő vagy férfi - egyben feminista is. Én demokrata vagyok.
Kudarcaink egy részét a szűklátókörűség okozta.
Kívánságainkat széles körű konzultáció alapján fogalmaztuk meg a nők 12 pontjában. Volt olyan hölgy, aki azt is megmondta, hogy nem jön el az 56-os ünnepségünkre, mert a barátnői tudják, hogy mi másik táborhoz tartozunk... Nehéz elképzelni szük látókörűbb megközelítést, mint amikor egy hölgy azért nem fogadta el meghívásunkat, mert a barátnői "tudják" rólunk, hogy "másik táborhoz" tartozunk. Innen üzenem mindenkinek, hogy mi ahhoz a táborhoz tartozunk, amelynek a tagjai megvetnek mindenféle szekértáborozást akkor, amikor a nők, a város, az ország érdekeiről van szó. Nincs más értékünk a közéletben, csak az igaz szó és a tenni akarás. A többi magánügy.
A civileknek meg kell őrizniük a függetlenségüket, mert ha ez nem sikerül,elveszítik a civilség lényegét. Ugyanakkor mindenki hallassa hangját, és mondja meg véleményét.
Több ízben nyújtottam kezet olyan szervezeteknek, akik ezt féltek elfogadni. Olyan helyekre nem nyújtottunk kezet, ahol a kéznyújtással mindjárt magukhoz is rántottak volna bennünket. Bocsánat a kitérőért.
Mi nem sikerült még?
Nem sikerült a fiatal lányokat, asszonyokat idevonzani. Nekik a közélet elött még 6 prioritásuk van. Ez érthető és megérthető.
Nem sikerült olyan kapcsolatot kiépíteni a városvezetéssel, hogy testvér nőkapcsolatokra tehessünk szert.
Nem sikerült önálló helyiséghez jutni, most az egyesület minden cucca a mi padlásunkon és garázsunkban van. Sorsa számos értéknek bizonytalan.
Nem sikerült a civil nők összefogását igazán intézményesíteni olyan szinvonalon, hogy az lobbizni legyen képes a nők érdekében.
Nem igazán sikerült a Pannon női háló működtetése. A most megalakult "Régiók nőhálózata" talán sikeresebb lesz.
Most a nagy vezetőségváltás ideje következik. Jól kell hogy sikerüljön. Ehhez az kell, hogy az október 15-én megválasztott új vezetőség támogatást kapjon ne csak saját tagságától, de a többi civiltől is és a várostól is. Meggyőződésem, hogy jól fogják csinálni.
Ma átadom a stafétabotot, rendezzük a hivatalos átadást. Még kötelezettségem a "Női helytállás napjá" - nak megszervezése, majd azt követően, vagyis Újévtől már az új vezetőség fogja a VENŐKE sorsát irányítani... Biztos vagyok abban, hogy felelőséggel és sok sikerrel...
Kihirdetem az október 15-i közgyűlésen megválasztott
új vezetőség névsorát
A közgyűlés elnöknek választotta Arany Szilviát.
Arany Szilvia remek, képzett, sokoldalú, szavatartó ember, támaszt nyer az új vezetőség tagjai részéről, akik:
Bedics Anita, Cseke Jolán Valéria, Kárpáti Lőrincné, Máthé Éva, Sulman Józsefné, Németh Ágnes. Ismerjük és nagyra értékeljük őket.
Most az elköszönés és megköszönés következik.
Mindenekelött megköszönöm a várostól a befogadást és a figyelmet, támogatást. Veszprém város levegője szabaddá tett. Azt, hogy most itt lehetünk, helyünket a Városi Művelődési Központban, a civil irodán, azt, hogy mikor bekopogtam az önkormányzat kapuján, az ajtó kinyílt, köszönöm azt, hogy mindezt itt Veszprémben meg lehetett tenni.
Köszönöm Bernáth Ildikónak, aki kezdettől felvállalta ügyeinket és egy olyan projektet csinált velünk végig, hogy a VMKK nagy színházterme dugig telt a megye asszonyaival.
Talabér Mártához is mindig fordulhattam, de így volt a város polgármestereivel is, nekik is köszönettel tartozom.
Köszönet a médiumoknak is, hogy hírt adott rólunk, így a Naplónak és a Veszprémi7 Napnak.
Köszönöm nőtársaimnak, akik segítettek és barátaink voltak, a Várpalotai Írisz Nőegyesületnek, a Nők a Holnapért és a Régiók Nőszervezetének és nőtársainknak szerte az országban.
Köszönöm társaimnak azt a kedvességet, hogy betegségemben kezemet fogták, hogy a születésnapomon táncoltak Borda Erzsi panziójában, hogy a kertemben színes, szép társaságot alkottak. Szívem és kapum mindig nyitva lesz számukra.
Köszönöm társaimnak, akikkel együtt szaladtunk 15 évig. Virággal szeretnénk elköszönni az egyesület törzstagjaitól és megköszönni a régi vezetés munkáját, mindazokét, akik a kezdettől velünk voltak.
Köszönöm lányok, jó mulatság, női munka volt.
- Porkoláb Éva
- Cseke Jolán Valéria
- Harasztiné Hordósi Betty
- Láng Kálmánné
- Farkas Ignácné Eta
- Balogh Teri
- Fodorné Jobbágy Éva
- Kubányiné Margit
- Németh Ágnes
- Bartosné Irén
- Kollárné Irke
- Kárpáti Lőrincné Ibolya
- Máthé Éva
- Horváthné Peterdi Ilona
- Sulmanné Margit
- Arany Szilvia
Sajnos, nem mondhatok végig 60 embert. Köszönöm.
Veszprém, 2010. október 29.